Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-18 / 18. szám
Volán-próbálkozás avagy a buszjegygondokról Sok panaszra, felháborodásra este akar utazni, ne legyen sürgős Mindennapi Érdemes lenne felülről képet csinálni egy-egy szombati bevásárlásunkról. Futunk, mint pók a falon egyik üzletből a másikba. Étkezési szokásaink fő alapja a kenyér. Több felháborodás van az utóbbi időben, hogy szombaton délelőtt nincs az üzletekben kenyér. Miért nincs? A csemege áruházban érdeklődtem az okáról. Kereskedői szemmel érthető volt a magyarázat, mivel a sütőipar részletekben szállítja a pékárut és a kenyeret. Az egység vezetője elmondta, hogy olyan vádak is érik őket a vásárlók részéről, ha nem meleg a kenyér, az már nem is friss. A másik gond, hogy nehezen lehet felmérni az igényt. Bizony az is megesik, hogy késik a szállítás és akkor valóban üres a kenyérpolc. Vásárlószemmel nézve is más a helyzet. Hányszor menjünk el kenyérért, és hogyan igazodjunk a sütőipar szállításához? Ezért nem csoda az indulat, a félre nem érthető ökölmozdulat, borsos szavak kíséretében. Mert véleményem szerint a megértésnek és a türelemnek is vannak határai. Az pedig külön fejezetet igényelne, hogy a pénteki kenyér minőségét vasárnap reggelre virradóan ecsetelni lehessen. Egyszóval dohogunk, mérgelődünk és úgy gondolom, jogosan, mivel az amúgy is túlfeszült idegeinknek már nem magyarázat a sütőipar szállítási szokása. KISS GÁBORNÉ kenyerünk adott okot, hogy a helyi autóbuszjáratokra nehezen lehetett jegyet váltani. Egy ideig az újságárusoknál, egyes üzletekben hozzá lehetett jutni az utazási eszköz igénybevételéhez szükséges papírdarabkához, de egyszer csak az is eltűnt. Arra hivatkoztak, hogy nem éri meg, több kár van belőle, mint haszon. Minimális jutalékot fizetett a Volán, sok volt vele a vesződség, az utánjárás. Ezért a lakótelepen nyitottak egy jegyárusító irodát. Ezzel úgy tűnhet, megoldódott a gordiuszi csomó. Feltétlenül értékelendő a próbálkozás, de ez csak félmegoldás. Ugyanis a hivatal reggel 6-10-ig, illetve 13.30—17-ig tart nyitva. Ha valaki 10 óra után vagy dolga, mert gyalogszerrel teheti meg az utat, vagy vállalnia kell a kockázatát az ellenőrzésnek. Ez rendjén is van, hogy ellenőrizni kell, de nem éppen ezekben az időpontokban, mert azt kell gondolnom, ez lesipuskás munka. így nem nehéz rajtakapni valakit. Az irodában dolgozó hölgynek elmondtam aggályaimat, aki ilyen természetességgel reagált a felvetett problémára: kell mindenkinek jegyet tartania magánál és még hozzátette, hogy az utasok is segítőkészek, lehet tőlük is venni jegyet. Jó - gondoltam. Megfogadom a tanácsát és legközelebb a buszra felszállva ez lesz a kérdésem: emberek, kinek van eladó jegye?- sné -Magyar-magyar nemzetközi tábor az ESZI-ben Újsághír a Tolnai Népújság 1990. augusztus 14-i számából: „A Marosvásárhelyi Bolyai Líceum 17 diákját és 3 pedagógusát egyhetes számítástechnikai alapképző táborba hívta meg a Paksi Energetikai Szakképzési Intézet. Az erdélyi diákok, akik a két intézmény között január óta meglévő testvérkapcsolat keretében a múlt pénteken érkeztek Paksra, a szakmai programokon kívül kirándulásokon, városnézésen is részt vesznek. A tábor költségeihez jelentős mértékben hozzájárult a szakszervezet is.” Eddig a hír értékű történet. A többi csak bennünk élő emlék:- hogy az utolsó pillanatig nem volt biztos a jövetelük,- hogy magukat megnevezni nem akaró emberek jöttek hozzájuk és adtak pénzt mindenkinek egy-egy üdítőre,- hogy hajnalok hajnalán még a video előtt ültek, mert ki akarták használni az időt,- hogy csalódtak a vasúti múzeumban, mert a marosvásárhelyi állomáson ma ugyanezt lehet látni, mégsem hívják múzeumnak,- hogy mi paprikáskrumplinak hívjuk a gulyást, szendvicsnek a szalámis kenyeret és mi fejest ugrunk a vízbe, pedig az szökés,- hogy a magyar katonai egyenruha szép,- hogy Budapesten nem lehet elfáradni egy egész napi séta után sem, hogy szerintük a Balt-Orient expressz a leggyorsabb vonat, mert pár óra alatt földrészeket szel át,- hogy ők csak teljes odaadással képesek hallgatni a magyar himnuszt,- hogy félve tervezgetik a két iskola további kapcsolatát. Néhány személyes benyomás felsorolása csak ízelítő lehet abból, amit mi vendéglátók 20-an nyilván 20 féleképpen éltünk át. De ki tudja mennyi „tudás” cserélt itt gazdát 10 nap alatt? Bor Imre Liszicza István Vízállásjelentés a bárkáról Év- és hóforduló naptár 1887. október 15.: egyesítik a posta- és távirdahivatalt, és a volt járási tanács épületének udvara kisebb melléképületében helyezték el. 1910. október 16.: az alispán feloldja a nagy kolerajárvány miatti zárlatot. 1912. október végére: a Fő úton elkészült az aszfaltjárda. 1917. október 12.: megnyílott a személyes üzleti jogú második gyógyszertár, az „Őrangyal gyógyszertár”. 1949.: Paks ismét 5 vásár tartására kapott engedélyt: május 26., július 28., szeptember 22., október 27. és november 24. 1951. október 1.: 10 taggal megalakult a Paksi Cipész Ktsz. 1975. október 3.: pénteken, 15 órakor került sor az atomerőmű ünnepélyes alapkőletételére. 1990. SZEPTEMBER 18. A Halászati Szövetkezet bárkája nemcsak friss hallal látja el a lakosságot, hanem a bárkán dolgozók mérési feladatokat is ellátnak. Sipos Imrétől érdeklődtem a vízállás alakulásáról. Az éves jelentések átvizsgálásakor igen érdekes adatokra bukkantunk. Rögzítve van a Duna vízállása reggel és este, valamint a víz hőmérséklete. Az idei szárazságot nyomon lehet követni a mért vízállásokból is. 1990. január 16-án 33 cm volt a reggel mért vízállás 19-én 25 cm volt a reggel mért vízállás február 14-én 20 cm volt a reggel mért vízállás 15-én21 cm volt a reggel mért vízállás. Július 15-én volt 538 cm, az idei legmaga— sabb, ám július 31-én már 113 cm, és azóta állandóan csökken. Lapzártakor, augusztus 29-én 48 cm-t mutatott a mérőrúd. - e -A „Pöttyös” maradványa is a partra került PAKSI HÍRNÖK
