Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-18 / 18. szám
Kedves „Emma”! Köszörűjük őszinte és problémáit feltáró levelét. Elnézését kérjük a következőkért: 1. A kissé megkésett válaszadással, nyári szabadságok okozták a késedelmet. 2. Több kérdést vetett fel s egyetlen számban érdemben nem tudunk a meglehetősen összetett problémára válaszolni. Mindenesetre elkezdünk. Elsőként az Ön által legsürgősebb kérdés: a lakáskérdés. Kedves Emma, ezt a - hazánkban - nagyon súlyos, sok konfliktust okozó problémát a szegényebb országok lakói ismerik. Más, szerencsésebb, gazdagabb országokban egy alkoholistától történő különválás vagy válóper nem jelent otthontalanságoL Aki nem bírja tovább, keres egy másik bérlakást, egyszerűen árhurcolkodik. Sajnos ez nálunk valóban létkérdés. Jogi szakértőnk véleménye szerint válás esetén a lakás „hovatartozásáról” a bíróság dönt. Tekintettel arra, hogy a gyermekek egyike, ha jól értettük, már nagykorú, igaz tanulmányai miatt eltartásra szorul, mégis szabadon dönt Önnel tart-e. A másik gyermek nevelését nagy valószínűséggel nem az alkoholista férjre bízza a bíróság; a lakásból Önöket (Önt és két gyermekét) jogi eszközökkel nem fogják eltávolítani. A lakás nagyságától, valamint férje magatartásbeli dolgaitól függően veszi figyelembe a bíróság döntésének meghozatalánál férje válóper utáni jogait. Azonban konkrét ügyben a bíróság konkrét döntését mi csak „megjósolhatjuk”. Az állandó lakhely valóban jogilag állandó lakásban tartózko-A gondűző üzenete dási jogot jelent. Ezen az sem változtat, hogyha a Paksi Atomerőmű Vállalat bérlőkijelölési jogával élve férje nevére utalta ki a lakást: ő az erőmű dolgozója. Önt és két gyermekét nem fenyegeti a fedélnélküliség. Kedves Emma, kissé keserű levelében Magyarországon sajnos nem ritkán előforduló gondról ír. Alkoholfogyasztás terén hazánk sajnos előkelő helyen áll. Valóban úgy érzik az alkoholisták hozzátartozói, hogy megcsalták őket, nem ugyanaz az ember él melletük, akivel összekötötték az életüket. S annyiban igazuk is van, hogy az alkohol hatása „többlépcsős” és az az ember aki súlyos alkoholista, annak személyiségét már megváltoztatta az általa elfogyasztott szesz. Erről következő számunkban bővebben Írunk Önnek. Ami az alkoholista hozzátartozóit illeti, rgjük is érvényes az általános emberi törvényszerűség: a szemünk előtt zgjló folyamatokat alig vesszük észre. Amit konstatál az ember: a lezajlott folyamat, ebben az esetben a megváltozott személyiség, egy - szinte - más ember, akivel szemben nehezen találunk „hangot”, s nem úgy reagál szavainkra, cselekedeteinkre, ahogy elvárnánk. Másik, s ráadásul kevésbé rokonszenvesnek tűnő emberrel kellene együttélnünk. S ez néha megoldhatatlannak tűnik. Kedves Emma, következő számunkban erről írunk Önnek többet, azaz az Ön által felvetett egyéb kérdésekre is megkísérelünk válaszolni. Szívélyes üdvözlettel és együttérzéssel: A Gondűző Szappanbuborék Aprócska kislány állt a gyógyszertár bejárata előtt. Színes ruhája együtt úszott az augusztusi délután fényeivel; körötte zsongott az utca. Autók tülekedtek türelmetlenül, s nem messze a félig elkészült lakóház ablakából férfiak hajoltak ki, kezükben sörösüvegekkel. Aprócska kislány állt a gyógyszertár bejárata előtt és szappanbuborékot fújt. A buborékok mint virágos léggömbök szálltak a levegőben; s egy-egy könnyű fuvallat szárnyára kapta a szivárványszínű csodákat. Álmok repültek, gyermekálmok, s pattantak szét, alig hallható pukkanással a járda kövezetén s a házak falain. Egy pillanatra megálltam és néztem a mosolygó arcú kislányt, amint önfeledten játszott, s amint a leheletsodrású kis gömbvirágok útjukra indultak ejtőernyőzve ebben a szelíd tekintetű időben. László-Kovács Gyula A tavasz aranyragyogását megérlelő pillanatok csenddé szelídülnek és szétszóródnak az utak melletti búzatáblák fölött, az utak melletti erdősávok fölött, s egy aprócska időre a felhangosult városok fölött is, városi csend, amely az erkélyen kihajló csokros virágú leander szirmain pihen, amely a földig suhanó fecskék fellendülő köríveit kíséri, amely kora délelőtti fényekben rejtőzködik s a terebélyes diófa ágait hintáztató szellő hangtalan mozdulataiban nyújtózkodik, csend, nyári pillanatok csendje, derűs nyugalmú órák csendje, derűs nyugalmú napok csendje, hajnali csend, amikor az ébredező madarak boldog hangú csivitelései között visszazuhanunk még üde könnyű álmainkba, ahol minden megtörténhet ami elkerülte eddig tétova napjainkat, reggeli csend, mikor a réteket az első felébredt napfény már körbejárta és szürkéskék párát lebegtet a föld felett a pillanat s a szitakötők szárnyán szivárványszínek hajladoznak, délelőtti csend, mikor felizzítja a termő hantokat a dúsan omló fény és a forró göröngyök mozdulatlanságában láthatatlanul lüktet az élet, az érlelődő, az újraéledő, a duzzadt magvakat szétfeszítő, fénybetörő, felnövekvő, virágszirmokat szertehintő, termést érlelő, magvakat szélbelökő élet, déli csend, mikor a házak fölött elszálló harangszó utolsó kondulása is elhal és a zsalugáteres ablakok mögött rövid időre lecsendesül az élet, a délután csendje, mikor kinyitják szemüket a felébredő kisgyerekek és boldogság kéklik végig tekintetünk nyomán, az este csendje, mikor a meglocsolt petúniák felerősítik illatukat és otthonossá kedvesítik a ház előtti kerteket, s az éjszaka csendje, a csillagragyogású, amelyet tücsökhang ékesít határtalanná: ezek a nyári pillanatok legpompásabb csendjei, csend, derűs nyugalmú órák csendje, amikor aranyhidat ível a tó vízére a lágy idő egyik parttól a másikig és ezen a hídon lassan átsétálsz mosolyogva és önfeledten nézel a távolodó pillanatok után, ahogy a szappanbuborékokkal játszó kislány nézett széthulló kincsei után, amelyben meghitt beszélgetéshez csillapodik a város-nyugtalanította szívdobogás, s ebben a lecsillapodottságban barátság szövődik, időn és távolságon átragyogó, egymás titkait elfogadó, megmérettető, egészen mélyről felszikrázó barátság, amelynek temploma a szép szó, az igaz gondolat, csend, derűs nyugalmú napok csendje. Acsádi Rozália A nyár csendje PAKSI HÍRNÖK 14 1990. SZEPTEMBER 18.
