Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-18 / 18. szám
Keller János Alkotói Díjban részesült a szőlőnek a homokon volt hagyománya, ám ez a téma feldolgozatlan volt. Igen sok tévhitet kellett eloszlatnom, bár még ma is lenne tennivaló ezen a téren. Például még ma is sokan hiszik azt, hogy a filoxérajárvány előtt csak a hegyen volt szőlő, és csak a járvány után került ki a homokra. Ezt a tévhitet levéltári kutatásaim alapján cáfoltam. Az 1526-30-as évekből fennmaradt feljegyzések már három kiemelt szőlőhegyet említenek. Csámpát, Tüszköst - a mai Gyapa - és a harmadik a Vörösmalom és annak az Öreghegyig behúzódó vonulata. A levéltári adatok alapján összehasonlítottam a megyében lévő szőlőterületeket. Ebben az időben „kapásában mérték a területet. (Egy ember egy nap 200-250 négyszögölnyi szőlőt tudott bekapálni.) Nos, Szekszárdnak 456 kapás szőlője volt, Pakson 700 kapás nagyságú területen műveltek szőlőt. Nézzük meg a Rókus utca folytatását és a Sánchegyet. Ezeken a területeken teraszok vannak kialakítva, és ezeket a teraszokat még a rómaiak alakították ki, ők kezdték meg itt a szőlőtermesztést. Az a vidék is a Pannon borvidékhez tartozott. A századfordulón Paksnak 4000 kát. hold szőlője volt, duplája mint Szekszárdnak. A filoxérajárvány Paksot nem sújtotta annyira mint Szekszárdot, vagy Simontornyát. Ugyanis megnéztem a filoxérabizottságok jegyzőkönyveit, és a szekszárdi filoxérabizottság anyaga több ládányi. Pakson nem nagyon műkö-A megyei tanács augusztus 20-a tiszteletére ismét Alkotói Díjban részesített néhány Tolna megyei szakembert. A díjazottak között volt Keller János nyugalmazott főkertész. Felkeresvén őt, a gratuláció után arról érdeklődtem: hogyan sikerült ezt az eredményt elérnie. A kérdés feltevése után közel egy órán keresztül beszélt Keller János a szőlőről. Nem kellett kérdeznem, úgy beszélt most is a szőlőről, mint amikor a telepítések mellett agitált az 1970-es években. Látszik, hogy mindene a szőlő, bár ezt el is mondá: „nekem szakmám, hivatásom és hobbim is a szőlőtermesztés.” A megtett útról így vall: Voltak az életemnek különböző stációi, így 1950—1962-ig az állami gazdaságban dolgoztam, majd 1962-64-ig a járási tanács mezőgazdasági osztályán. Ez utóbbi nagyon jó iskola volt, mert kitekintést nyertem az egész járás területére. 1964-ben a tsz-társuláshoz kerültem, ez egy önálló közös vállalkozás volt, ültetvény létesítés céljából hozták létre. Ez a társulás 1970-ig működött, akkor megalakult a Dunamenti Egyesülés Mgtsz, és én ide kerültem. Közben 1964/65-ben az egyetemi diplomamunkám témája: „A paksi homoki szőlőtermesztés elemzése.” Ugyanis Pakson Keller János ny. fokertész dött a bizottság, mert nem volt sok munkája. Az Öreghegyen ugyanis talán 100 kát. hold szőlő ha volt, a többi a homokon, ahol a filoxéra nem pusztított, mert a kvarcos-homokos talajban nem tud terjedni. Ilyen kutatások és annak eredményei után szorgalmaztam a Hidegvölgybe a szőlőtelepítést. A Dunamenti Egyesülés Tsz itt alakította ki 200 hektáros szőlészetét, melynek kialakításában nekem oroszlánrészem volt, mint a tsz főkertészének. Ilyen messzire nyúlik vissza az én munkásságom, és annak Alkotói Díjjal való elismerése.- Köszönöm az érdekes és számomra sok újat mondó visszaemlékezést. Hosszú és egészséges nyugdíjaséveket kívánok. - Bé -Kitüntetettek A közművelődésben dolgozók legjobbjait évek óta augusztus 20-án részesítik jutalomban, kitüntetésben. Az idén a paksi városkörnyékről a következőknek adta át Tamás Ádám, a megyei tanács elnöke az elismerést: Németh Lajosnénak, a sárszentlőrinei könyvtár ny. könyvtárosának és Németh László mérnöknek, a madocsai kertbarátklub vezetőjének a művelődési miniszter dicsérő oklevelét, id. Hanák Ottó címzetes ny. igazgatónak pedig a Babits Mihály Emlékplakettet. Mindhármuknak szeretettel gratulálunk és jó egészséget kívánunk! Szerk. 1990. SZEPTEMBER 18. 5 PAKSI HÍRNÖK A híres 200 hektáros szőlészet
