Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1990-09-18 / 18. szám

Egy volt polgárista: Gárdái Ferenc Gárdái Ferenc A mai középnemzedék, vagy a náluk fiatalabbak már csak az idő­sebbek elbeszéléseiből ismerik az 1945 előtti iskolarendszert. Ezért kerestem fel Gárdái Ferenc nyugalmazott pedagó­gust, a volt polgári fiúiskola egykori hallgatóját, mutassa be nekünk az akkori idők egyikjelen­tős iskolatípusát.- Milyen iskolatípusok voltak akkor?- A mai általános iskola helyett a hatosztályos elemi iskolában kezdett minden gyermek, és a négy elemi elvégzése kötelező volt. Ezek az iskolák zömmel egy­házi iskolák voltak. Pakson az 1930-as években öt egyházi iskola volt, mégpedig a katolikusoknak, evangélikusoknak és a reformátu­soknak egy-egy, a zsidóknak kettő és az újvárosi községi iskola, aho­vá felekezetre való tekintet nélkül járhattak a gyermekek.- Az elemi elvégzése után hol ta­nulhattak a gyerekek?- A négy elemi elvégzése után beiratkozhattak a polgári iskolá­ba. Én is így kerültem 1931-ben a paksi polgári fiúiskolába. A polgá­ri négyéves volt, ezután mehet­tünk gimnáziumba, vagy mint én is: tanítóképzőbe, vagy valami­lyen szakmát tanult az illető. A négy polgári elvégzése után két éven belül szakmát tanulhatott akkor a gyermek. A gimnázium nyolcosztályos volt, ám a polgári négy évét beszámították a gimná­zium első négy évének. Egyéb­ként a polgári alsófokú középisko­lának minősül. A polgáriból latin különbözeti vizsgával lehetett át­menni a gimnáziumba. A latin különórák nagyon drágák voltak. Pakson egy kispap adott külön­órákat havi 30 pengőért.- Milyen volt akkor polgáristá­­nak lenni?- Abban az időben nagy rangot jelentett a polgáriba bekerülni. Ez még a külsőségekben is megnyil­vánult, hiszen egyensapkánk volt. A sapkarózsa helyén egy pajzs volt, azon pedig tolltartó, ahová fácán- vagy pulykatollat kellett raknunk. Nagyon szép látvány volt, amikor 46 fős osztályunk vé­gigmasírozott a macskaköves pak­si főutcán.- Milyen volt az iskola szelleme?- Amikor mi a polgáriba kerül­tünk, a tanári kar - Fülöp Etelka néni és Günsz Gábor bácsi kivéte­lével - első világháborút megjárt tartalékos tisztekből állt. Mond­hatom azt, hogy katonai nevelést kaptunk. Katonai beosztások vol­tak az iskolában. Volt ügyeletes, volt napos, ugyanúgy, mint egy mai laktanyában. Volt osztálypa­rancsnok - és az altiszteknek meg­felelő - 2-3 parancsnokhelyettes. Minden órában volt tíz perc szü­net, szünet után sorakozó volt, ka­tonai rendben, hármas oszlopban vonultunk be az épületbe. Ami­kor a timpanon lépcsőjéhez ér­tünk, „osztály vigyázz”-t vezé­nyelt a parancsnok, és 5-10 lépést mentünk így.- Reggel hogyan kezdődött a nap?- Minden reggel 1/2 8-kor ki­hallgatással kezdődött a nap. A ki­hallgatást a napos tanár - napos tiszt helyett - tartotta az ügyelete­sek és naposok részére. A kihall­gatáson jelenteni kellett, hogy „X. Y. alázatosan jelentkezem, mint az első osztály naposa vagy ügyeletese.” Ekkor elhangzottak a napi inst­rukciók, hogy mire legyenek fi­gyelmesek a naposok és ügyele­tesek. 3/4 8-kor megszólalt a csengő, ekkorra mindenkinek az osztály­ban kellett lennie. Egyébként az akkor használt csengő és óra még Székely Sándor, Rödlmayer Imréné, Fülöp Etelka, Wolf Mihály egy 1984-es találkozón mindig megvan, Jantner Károly őrzi. Jellemző, hogy a csengő is egy srapnelhüvelyből volt. Jel­lemző volt, hogy a 9 órási szünet­ben megjelentek a pékinasok. Hatalmas kosarakban hozták a friss-ropogós kifliket. 4 fillér volt egy kifli, de az 1-2. évben nem na­gyon jutott erre a csemegére, csak a gazdagabb gyerekek engedhet­ték meg maguknak.- Milyen volt az osztály társadal­mi hovatartozás szempontjából?- Általában a tisztviselő szülők gyermekei és az iparos szülők gyermekei tették ki az osztály egyik felét, míg a másik fele kö­zépparaszt szülők gyermeke volt. Viszont akadt néhány teljesen proletár, vagyon nélküli családból származó gyermek.- Hogyan tanultak tovább? Hová kerültek a polgári elvégzése után?- Az osztályunkból 3 fő ment gimnáziumba, 4 fő tanítóképző­be, a többi kereskedelmi és gazda­sági iskolába, vagy iparitanuló-is­­kolába. Nagyon sokan mentek a kereskedői pályára. 32-en végez­tünk, és közülünk mindenki to­vább tanult.- A polgári hogyan készítette fel a tanítóképzőre?- A nagykőrösi tanítóképzőbe mentem és nem volt nehézségem semmiből. Pakson igen erős volt a fizika és a kémia, vagyis a reál tár­gyak. Később mint tanár és szak­­felügyelő sok olyan idősebb kollé­gával találkoztam, akik polgári iskolai tanárok voltak, és ők mondták el, hogy a paksi fiúpolgá­rinak megyei szinten komoly ne­ve és értéke volt.- Ms -Scheurer Károly kír. járáobírótági elnök Pécsett szüleiéit 1969 február hó 5-én és szülővárosában végezte elemi, gimnáziumi cs jogi tanulmányait. Pályáját a szek­szárdi kír. törvényszéknél kezdte mint joggyakornok, majd három esztendőn keresztül aljegyző a nagyatádi kír. járásbíróságon. A bírói vizsgát I89fiben tetté le és 189« május 13-án a kaposvári kír. törvényszékhez került mint jegyző. 1896 október 94-től kir. a'ibirö a lengyeltóti kir. járásbíróságnál és ugyanitt lett 1907 április 2-án jérásöiró. 1913 március 23-tól vezető járásbiró volt a gyünki kir. járásbíróságnál. 1922 április saját kérelmére, a paksi kir. járásbíró­sághoz helyezték, majd 1922 augusztus hó 30-án a járásbíróság elnökévé nevezték ki, 1929 január 6-án a kormányzó a kir. ítélő­­bírak és kír. ügyészek részére megállapított 1*1. fizetési csoport jefiéglt adományozta számára. Világi elnöke n paksi római katholikus hitközségnek, elnöke a paksi- 'kaszinónak, a paksi zeneegyesületnek, a paksi Önkéntes ftizolló I (};|i .•lU iii.'ii és gondnoka a paksi állatni ooluári iskolának. Egy polgári iskolai gondnok 1990. SZEPTEMBER 18. 3 PAKSI HÍRNÖK

Next

/
Thumbnails
Contents