Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-04 / 17. szám
Nyűt levél - za jó-nak Tisztelt Elnök Úr! Az augusztus 7-i Hírnökben olvastam a címében jelzett költői kérdését, Zerza úr. Nem tudom, hogy Ön mint az egyesület társadalmi elnöke, vagy egyszerűen csak mint újságíró értékelt, ez a cikkből nem derül ki. Mindenesetre engedje meg, hogy néhány sorban reagáljak rá, annál is inkább, mert van egy-két olyan tény a birtokomban, amit azt hiszem csak kevesen ismernek és bizonyára új dolog az olvasóknak, Ön pedig mint elnök, amikor érdeklődhetett volna (sőt, azt hiszem kötelessége is lett volna), sok dologra egyáltalán nem is volt kíváncsi. Előrebocsátom, nem a sértettség beszél belőlem. Az előző bajnoki évben én kezdtem el ajátékosok igazolásáról tárgyalni, és később az Ön által is leírt személyes pozíciók biztosításáért folyó harcban lettem felesleges. Az élet végül is engem igazolt, és már csak azért sincs bennem tüske, de ezt a néhány reakciómat nem hallgathatom el. Ön ezt hja: „A nyári átigazolásoknál nem került sor egy rutinos NB I. vagy NB Il-es tapasztalattal rendelkező, meghatározó képességű játékos leigazolására.” Bizonyára elkerülte a figyelmét, hogy Kádár és Takács NB I-es múlttal a hátuk mögött érkeztek Paksra. Igaz, ezek ajátékosok nem teljesítettek a kívánt szinten, de pár sorral ezután leírja, hogy Gracza átlagon felülit nyújtott. Ezúton tudatom Önnel, hogy Tibi több mint százötven NB Il-es mérkőzéssel a háta mögött jött hozzánk. Szeretném emlékeztetni arra is, hogy az 1989. július 3-i elnökségi ülésen Ön is jelen volt (ajegyzőkönyv és az ülés magnófelvétele is birtokomban van, stilizálva akár a humorfesztiválra is benevezhetnék vele), és az ott elhangzottakhoz Önnek érdemi javaslata, észrevétele egyáltalán nem volt. Ön is tudja, hogy igazi nagymenőt legális pénzért idehozni képtelenség, mert máshol befutott embert ott is megfizetnek és ugyan mi vonzaná őket éppen ide. Ezen az ominózus szakosztály-értekezleten felvetettem két nevet. Két fiatal tehetségét, akik ingyen (!) jöttek volna, klubjuk és ők is szinte semmit nem kértek volna csak a lehetőséget, hogy játszanak. Felvetésemre sem Ön, sem a szakosztály többi tagja nem reagált. A fiatalembereket Cservenkai Donátnak és Kamondi Lászlónak hívják, előbbit most a magyar labdarúgás egyik legnagyobb ígéretének tartják, utóbbit éppen most igazolta le „mindössze” 1,2 millió forintért a Bp. Honvéd. Majd elfelejtettem mondani, az MTK-VM ezüstérmes csapatában voltak kénytelenek játszani, miután ide nem kellettek. Ugye, Elnök úr, lehet, hogyjobban jártunk volna velük, mint nevesebb társaikkal? Mondom ezt annak tudatában, hogy tavasszal már nálunk játszott nem is kis pénzért Kerepeczki, Márkus és néhány mérkőzésen az igazán tapasztalt volt válogatott Végh is. Az eredmény ismeretes. Elnök Úr! Ön sok mindent leírt okkeni, egy valamit azonban kifelejtett. A sportszakmai munkát. Mert ugye, ahol egyszerre két edzőt is (jól) megfizetnek, ahol jó játékosanyag van - lásd tavaszi nyilatkozatok -, a vezető edző sztárgázsiért dolgozik, a fentebb említett „nagy nevekkel”, ott az Ön által leírtakon kívül más probléma is lehet, ha a csapat tavasszal 13,3%-os teljesítményt nyújt ebben a magyar NB II-ben, messze a legalacsonyabbat az egész magyar labdarúgásban. Tudnék még mondani egyet s mást, de nem teszem. Ön elnökként egyszer sem volt kíváncsi a véleményemre, elnökként passzív szemlélőként segítette a szakosztály szakmai munkáját. Vajon érez-e felelősséget amiatt, hogy csapata milliókat elherdálva, szakmai hibák sokaságát elkövetve megalázóan, eredménytelenül esett ki a labdarúgás második vonalából. Vajon észrevette-e mindemellett a nagyobb traumát, nevezetesen azt, hogy a klubnál az utánpótlás-nevelés soha nem látott mélypontra zuhant? Ön pedig most átáll a másik oldalra és kritizál. Ez választ ad a felvetett kérdésére is. Nem volt véletlen a feljutás, de törvényszerű volt a "s“replfais' LESKÓ LÁSZLÓ Válasz egy nyűt levélre Kedves Leskó László! Nyílt levél - za jó-nak című írására az alábbiakban kívánok válaszolni. PAKSI HÍRNÖK Ha Ön figyelmesebben olvassa el az augusztus 7-i Hírnökben megjelent „És mégis a véletlen műve volt?” című írásom, akkor nem kérdezi, hogy mint az egyesület társadalmi elnöke, vagy mint újságíró értékeltem. Sem mint az egyesület elnöke, nem is mint újságíró (mert nem is vagyok az), hanem, mint a Hírnök szerkesztőségének egyik tagja az egyesület labdarúgó-szakosztályának beszámolójából állítottam öszsze az anyagot. Erre utal az első bekezdés utolsó mondata: „Ezt a szakvezetés egyértelmű kudarcnak könyvelte el. A kudarc elsődleges okai pedig: Nem tudom, hogy a szépszámú szurkoló közül miért éppen Önnél érdeklődtem volna, miért az Ön véleményére lettem volna kíváncsi, amikor Ön az újjászervezett szakosztályban (az akkori vezető edző kérése alapján) semmilyen funkciót nem töltött be. Olyan kötelezettségem sem nekem, sem másnak nincs, hogy minden szurkoló véleményét kikérjem. Most is egyetértek a szakvezetés azon megállapításával, hogy nem került sor egy rutinos NB I. vagy NB Il-es tapasztalattal rendelkező, meghatározó játékos leigazolásra. Az, hogy Kádár és Takács az NB I- es Pécsi MSC-től került a PSE-hez, az nem jelenti, hogy NB I-es játékosok. Hiszen mindössze perceket töltöttek el a pályán PMSC színekben. (Ellenőrizhető az 1989. VII. 1- je előtti Népsportokban.) Gracza és két társa átlagon felüli teljesítményt nyújtott és nem kiemelkedő, meghatározójátékot produkált. (Ez szerepel az írásban.) A július 3-i értekezleten én is jelen voltam. Az elhangzottakhoz valóban nem volt különösebb észrevételem, sem javaslatom azért, mert maximálisan egyetértettem a szakvezetés javaslatával. De, ha végig üzemképes volt a magnója, akkor a felvételnek rögzíteni kellett azt is, hogy én javasoltam Önt pályaedzőnek, később pedig technikai vezetőnek, de a szakvezetés nem tartott igényt a munkájára. Az okok is megtalálhatók a magnófelvételen. Hogy mi szerepel egy magnófelvételen az azon múlik, hogy mikor állítom le és mikor indítom el újra a magnót. A mai modern technika biztosítja a magnófelvételek összevágását is. így egy magnófelvétel véleményem szerint nem perdöntő. Azon az ominózus szakosztályi értekezleten valóban elhangzott két név. Közülük Cservankai csak akkor jött volna Paksra, ha az MTKVM nem szerződteti. Sajnos szerződtette. A Kamondi név pedig fel sem merült a vezető edző által összeállított „igazolandók” listáján. Ön azt hiszi, hogy jól informált, de ezt csak hiszi, mert ha így lenne, akkor nem írta volna azt, hogy Kerepeczki, Márkus és Végh nem is kis pénzért jöttek Paksra. Márkusért, aki több NB I-es mérkőzést játszott, annyit fizettünk, mint a 150 NB Il-es mérkőzésen szerepelt Graczáért. Kerepeczkiért és Véghért egy fillért sem fizetett az egyesület. Ők már csak a 24. órában kerültek Paksra, mondhatnám azt is, hogy igazolásuk tűzoltómunka volt. Ön okként jelöli meg a sportszakmai munkát is. Lehet, hogy ez igaz. De nem tudom Ön honnan vette azt a bátorságot, hogy több száz NB I-es, több tucat válogatott mérkőzéssel a hátamögötti játékos, több NB I-es csapat mérkőzésein, sőt külföldi profivilágban lejátszott mérkőzéseken csapatokat dirigáló szakvezető szakmai munkáját bírálja. Ön, aki eddig csak egy NB Ill-as csapat kapusedzőségéig és egy Ön által gyengének nevezett NB Il-es mezőny kapusságig vitte. Azzal egyetértek, hogy elnökként, de még mint sportot szerető állampolgárként sem voltam kíváncsi a véleményére. A PSE labdarúgóinak 1000-1500 szurkolója van. Nem tudom, hogy gondolta, hogy mind az 1000-1500 szurkoló véleményét, fellegekben járó javaslatait meghallgatnám, kikértem volna. (Igaz, kibicnek semmi sem drága.) Nem tudom honnét vett annyi bátorságot, hogy minősítse az elnöki tisztségemből eredő munkát. Idézem kijelentését „elnökként passzív szemlélőként segítette a szakosztály szakmai munkáját”. Nem tudom, hogy Ön, úgy mint egy 4-5 mérkőzésen jelen levő néző eltudja bírálni akár az én, akár bármely társadalmi munkás aktív vagy passzív munkáját. Ön 1989. júliusa óta, mint egy sokadrangú szurkoló, de az is lehet, hogy csak mint egyes mérkőzések nézője (nem is szurkoló) „aktivizálta” magát a város labdarúgásáért. Hogy felelősséget érzek-e vagy sem a város csapata és nem az én csapatom, Ön szerint elherdált millióiért, azt hiszem nem Önnek és az Önhöz hasonló kibicnek kell válaszolnom. A kérdés feltevéséből arra következtetek, hogy Ön nagyon elszakadt az élettől. Az, hogy egy befektetésből lesz-e jó üzlet vagy sem, azt előre soha nem lehet tudni és főleg nem a sportban. (Folytatás a 15. oldalon.) 1990. SZEPTEMBER 4. 14
