Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1990-09-04 / 17. szám

A volt községi elemi iskola

Okos, figyelő szemek - 1963

A mai déli L-alakú épület helyén állt az 1875-ben épült első községi elemi iskola, melynek utcai frontján igazgatói lakás, az udvari szárnyon két szabad bejáratú tanterme volt. Bár lebontották, a telek azonban 115 év óta mindig iskola célját szolgálta.

1868. december 5-én hirdette ki a miniszter a népoktatási törvény keretében az „általános tankötelezettséget”. Pakson még hét év telt el a hivatalos rendelet után, hogy megnyílhasson a bármilyen felekezetű tanulók számára „nyitott” tanintézet, a „közös iskola”, a városban működő 4 felekezeti iskola után ötödikként.

1887-ben 145 tanuló járt a közösbe, akikkel Éles Károly tanító foglalkozott, de 1888-ban 1 és egynegyed évi működés után ő is visszaköltözött Sümegre, ahol tetemesen jobb javadalmazás kapott. így nemhogy be tudták volna tölteni a második számú tanítónői állást, mivel a gyermekek fele lány volt, hanem Éles Károly pótlására is csak késve találtak tanerőt.

Végre 1897. május 23-án megalakult a paksi községi iskolaszék. Elnök Horváth Sándor evangélikus lelkész, jegyző Komlóssy Antal iskolaigazgató, gondnok Becker Jakab gazdálkodó. Tagok: Daróczy Tamás szolgabíró, Szentpétery József járásbíró, Popovits Gyula főjegyző, Engel Sándor kereskedő, Becker Jakab, Klein József gazdálkodók, Schmidt Ferenc bankpénztáros, Horváth Sándor evangélikus lelkész, Szabó Károly és Szüszmann János iparosok.

E tekintélyes emberekből álló névsor garantálta, hogy a községi iskola fejlesztése elmozduljon a holtpontról. Pakson maradt a két tanterem, de a puszták is végre iskolához jutottak. 1898-ban kérte a község az iskola államosítását a súlyos elemi csapások és az ezzel járó károk miatt. Másik okként azt hozták fel, hogy Paks mindig „nemzetiségi” volt, inkább járnak a gyerekek olyan

iskolába, ahol anyanyelvükön tanulhatnak. Ez azonban nem állt fenn, mert ekkor már minden felekezetnél magyarul folyt az oktatás. 1905. február 4-én jött meg a miniszteri újabb leirat, mely segítséget ígért, de kötelezte a községet, hogy Cseresznyés, Közép-Csámpa és Gyapapuszta iskolájának felépítésére 1905. szeptember 1-jéig ad csak halasztást. Tovább nem tűrhető, hogy e pusztákon összesen 157 gyerek ne kapjon oktatást. Az iskolák mindannyiónk örömére felépültek.

1918-ban Pákolitz István lett az iskola igazgatója, ki mint paksi születésű nagy lelkesedéssel vezette az intézményt, utódjával Németh Mihállyal, közel 70 éven át. Németh Mihály javaslatára 1946-ban Csámpa- és Hegyespuszták 5-8. osztályosai részére Felső-Csámpa székhelylyel a második, Cseresznyéspusztán a harmadik, Gyapapusztán a második állást is meghirdették, Pakson pedig az új iskola lehetővé tette 7 tanerő alkalmazását. Az új iskolát is az ő szorgos munkájuk eredményeként építtette a község 1930-ban.

Ez az igazgatói lakást, három tantermet, az igazgatói irodát és a „Népkönyvtárt” foglalta magába, mely utóbbit is az igazgató kezelte

Csendélet - 1963

vasárnapi kikölcsönzéssel. Az épületet Baksay György tervezte és építette, dr. Klébesberg Kunó gróf kultuszminiszter iskolaépítési programja keretében, bizonyos állami hozzájárulással.

Ilyen előzmények után tehát, a Deák Ferenc nevét felvevő mai III. számú általános iskola, mint a községi elemi iskola jogutódja szerepel, nem 25 éves volt a közelmúltban, hanem e folyó évben érte meg alapításának 115. évfordulóját. A névválasztás annyiban szerencsés, hogy Deák Ferenc, aki Paksot anynyira szerette, avatásán is részt vehetett volna, mert egy év múlva, 1876-ban halt meg.

DR. NÉMETH IMRE