Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-07-10 / 13. szám
- Hogyan találhatja meg Önt az egyszerű választópolgár ha kérdése, véleménye van, hogyan orientálódhat, hogyan ismerheti meg a választók véleményét, ha erre alig-alig juthat ideje? Lesz-e fogadóórája, hol és mikor? F. J.: Az ön kérdése nekem is kérdés, mert szinte semmit sem tudok. Annyi biztos, hogy fogadóhelyiség és fogadóidő, azaz egy megfelelő hely, ahol bárki elér, szükséges. Nincs még rögzítve, hogy mikor és milyen módon kapnak az egyéni képviselők a területükön irodát, de kell. Tervezzük, hogy Pakson - hiszen ez a választókörzetnek a központja - lesz egy állandó iroda a képviselőnek. Egy állandó fix hely, egy olyan emberrel, aki félmunkaidőben állandóan inspekciót tart. Minden állami és tanácsi szervnek egyrészt körlevélben megküldenénk, hogy ide lehet fordulni, azt is, hogy én mikor vagyok ott jelen, illetve ha nem, akkor távollétemben a titkárnőnek, vagy titkárnak, aki itt van, akit odafelveszünk. Továbbá újságokban közhírré tennénk, kiplakátolnánk, tehát ahogy ön fogalmazott: még az „egyszerű” választópolgárnak is könnyű legyen engem megtalálni.- Mikor várható ennek az irodának a felállítása? F. J.: Elvileg már így kellene működnünk. Hogy mégsem mentem utána, annak több oka van, bár ígéretet kaptunk. Egyrészt késik és nem lépett életbe az önkormányzati törvény, amelynek egy passzusa biztosan foglalkozik ezzel. Tehát eddig a kérésünk nem lenne jogos, illetve gesztus értékű lenne, ha megkapnánk. Mihelyt törvény rendelkezik efelől, akkor nem pusztán belátására van bízva a mindenkori állami vezetésnek, illetve a paksi vezetésnek, hogy adjon, hanem akkor adnia kell. Tehát nekünk bölcsebb lenne kivárni egyrészt ezt az időt, amikor már semmiféle gesztusokat nem kell kérni azért, ami amúgy is megjár. Tehát ez a bölcsesség azt diktálja, hogy majd a helyhatósági választások után kerüljön sor, de ha mondjuk halmozódik az igény, mint a mai napon, akkor viszont mégis a kényszer azt diktálja, hogy addig se váljunk, és akkor ideiglenes jelleggel, de már meg kell indítani ezt az irodát. Lakástelefonom: 75- 36-032.- Tárgyaltak-e már és mikorra tervezik az energiaprogram tárgyalását, mi a személyes véleménye az energiaprogram paksi fejlesztéséről? Az atomerőmű 30 km-es körzetében élők energia árkedvezményéről. Mit tett, mit kíván tenni? F. J.: Igen, Paks az atomváros, nyilvánvaló, hogy ezer szállal kötődik az atomerőműhöz és az atomerőmű sorsa nemcsak ennek a szűkén vett régiónak, hanem az egész országnak az életében is jelentős szereppel bír. Tudom, átlátom, hírét hallottam, hogy különféle lobbik, energiacsoportok birkóznak a színfalak mögött, hogy a hőerőművek, illetve az atomerőmű, illetve más megoldások alapján épülő erőművekbe történjen-e a továbbfejlődés, a fejlesztés. Én mint laikus ember, nem látok tisztán, de nem is vagyok jogosult, csak mint magánember mondhatok véleményt, hiszen ez nagyon komoly átlátást, koncepciót igényel, szakembergárdát, amely mérlegelje, összemérje és kiválassza, hangsúlyozom az országnak, nem Paksnak, hanem az országnak a legfontosabbat. Egy-egy ilyen erőmű telepítésének nagyon sok faktora, tényezője van, mindegyiket számításba kell venni, különösen egy olyan erőműnek, mint az atomerőmű, hiszen mögöttünk van négy évvel Csernobil, tehát tudjuk, hogy ez nem gyerekjáték. Egy elhibázott szőlőtelepítést, gyümölcsfa ültetést azért még korrigálni lehet. Le lehet bontani esetleg egy pincét, egy épített házat, lásd a pécsi 20 emeletes és a szekszárdi példát, de erőműveknél más a hangsúly. Tehát én ebbe nem szólók bele, rábízom a szakemberekre. Hangsúlyozom, rábízom a szakemberekre, mert biztos vagyok benne, hogy azok a mostani szakemberek, már nem külföldi sugallatra hozzák meg a döntést mint történt Bős-Nagymaros ügyében, hanem csak és egyedül Magyarország, az összmagyarságnak az érdeke fogja motiválni döntésüket és a valós tények. Tehát ebbe nem tudok beleszólni, hogy legyen, hol legyen, milyen legyen? Ez a szakembereknek az asztala, nyilvánvaló hogy ha arra kerül a sor, akkor kikérem a szakembereknek a véleményét, és átrágom, és ha helyesnek találom, akkor ezt mindenkinek melegen és barátian tudom ajánlani. De most még annyira ködös, annyira vajúdó az ország egész élete, hogy talán ez majd későbbi időpontban kerül tárgyalásra. Nem vagyunk elkésve. Na most akkor az energiadíj, ez nagyon jó választási fogása volt egyes pártoknak és személyeknek, nemcsak a paksi választókörzetben, hanem másutt is. Nagyon szemléletes és találó példát szeretnék megemlíteni, hogyha nem ismert ön előtt, ha húzónk egy 30 km-es kört, akkor ez a kör ha konkréten ragaszkodunk a mértani vonalakhoz, metszeni fogja Szekszárdot. Miután Szekszárdon vannak tömbházak is, valószínű, hogy metszeni fog tömbházakat is. Képzelje el a következőt: az egyik lakásban villanyáram kedvezmény van, egy méterrel odébb, túl azon a bűvös 30 km-es határon, a szomszéd lakásban viszont nincs, ez tudom, hogy kiélezett, de hát ha már így hangzott el a kérdés, hogy 30 km, akkor ezt vegyük 30 km-nek. Vagy hogyha mondjuk ez a bizonyos képzeletbeli karika gumiból lenne, akkor nyilvánvaló, hogy annak a szomszéd lakónak is érdeke, hogy kicsit maga felé húzza a határt, de akkor már ha egy métert odébbhúztuk, akkor a szomszéd falunak akik 2 km-rel maradtak ki, odébb húzzuk a határt és ha egy olyan nyúlékony gumi lenne ez a 30 km-es bizonyos kedvezményes kör, akkor azt vennénk észre, hogy végül az országhatár lenne, ami kedvezményes körünknek a széle. Én úgy tudnám elképzelni, hogy a budapestiek kapnak áramkedvezményt, most vagy a budapesti áramkedvezmény legyen az egész ország területére érvényes, vagy ha már demokrácia van és innen odáig nem megy, akkor ne menjen onnantól idáig, tehát akkor viszont a budapestiek is annyit fizessenek mint mi vidéken élők, mert tulajdonképpen ez lenne a számomra a legmegnyugtatóbb. Én nem tartom szerencsésnek ezt a 30 km-es körzeti kedvezményt. Megmondom miért: mert ez nagyon hatásos és tulajdonképpen sok jó barátot lehet vele szerezni. Én azt találnám sokkal megnyugtatóbb megoldásnak, hogy ne az áramdíjat szállítsák lejjebb, a fizetéseket emeljék följebb. Ezzel sokkal többet nyernénk. Nézzük állami szemmel, tulajdonképpen az, hogy egy nagy vállalat milyen kedvezményeket ad a saját dolgozóinak az végső soron belügy. Ezt egy jól menő vállalat megteheti. Na most az a kérdés, hogy a magyar állam viszont tarthat-e magának mostoha vagy édesgyermeket, mert az biztos, hogyha az egyiktől elvesz, a másiknak ad, akkor tehát a mi kedvezményünket valaki másnak kéne megfizetni és az az állam viszont minden magyar állampolgárt egyformán édesgyermekének tart, és ha kivételt tesz, akkor csak más kárára tehet velünk kivételt, mert az osztogató állam másik oldalon fosztogató állam, és akkor mi csak a más kárára tudnánk kedvezményhez jutni, és nem tudom, hogy nekünk mint magyar állampolgároknak jogunk van egy másik magyar állampolgártól bármit is elvenni. KATONÁNÉ SZALAI IRÉN PAKSI HÍRNÖK 4 1990. JÚLIUS 10. Ne áramkedvezmény legyen, a fizetéseket emeljék meg! Két kérdés Figler János országgyűlési képviselőhöz
