Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-07-10 / 13. szám
Újjáalakult a városi fúvószenekar A paksi fúvószenekar a reichertshofeni Sporthalléban NSZK-ba készül a Munkáskóras Nemhiába beszélt Hartman József annyira avatottan a fúvós hangszerekről, a mély- és magasrezekről: ő a városi fúvószenekar karnagya is. Megkértem, mondjon néhány mondatot az együttesről.- A fúvószenekarnak 72 januárjában volt az alakuló próbája. 1972. április 4-én már szerepeltünk a községi ünnepségen, igaz úgy, hogy három gyerek játszott egy hangszeren. No nem egyszerre, hanem fújt mondjuk egy indulót valaki, aztán átadta a hangszerét a társának. A szereplés után megnyílt néhány cég pénztárcája és kaptunk pénzt hangszerekre. Az úttörőszövetségnél volt a zenekar - ha úgy tetszik: „törzskönyvezve” és a zeneiskola növendékeiből állt - mondja, majd elismerően emlékezik a kulturális seregszemlékre és a fúvószenekari találkozókra.- Ezek sajnos elsorvadtak. Az úttörőzenekarból kinőtt gyerekekből megalakítottunk egy big bandet. Tradicionális blues mellett játszottunk Charlie Parker-, Dave Brubeck-szerzeményeket is. A Ki mit tud?-ból a nyilvános tévészereplés előtt estünk ki. Az volt a baj később, hogy Fender zongorára, erősítőberendezésre nem telt. 1979-ben alakult a felnőttzenekar. Az 1981-es minősítés, amikor csak ezüstlantot kaptunk, nagyon elkeserítette a társaságot, de lassanként talpra álltunk. 1984-ben, a jugoszláviai vendégszereplés alkalmából éreztem, hogy - persze, saját magunkhoz képest - a csúcson vagyunk. Sajnos, a katonai behívások, a munkahelyi műszakbeosztások miatt egy többéves hullámvölgy után 1989. őszén újjáalakult a zenekar. A májusi reichertshofeni szereplés mutatta: újra fellendülőben vagyunk. Ez kulcsfontosságú szereplés volt a zenekar életében. Ennek a csoportnak ugyanis még nem volt kétórás hangversenye. Régebben majdnem minden évben tartottunk egész estét betöltő önálló koncertet, a zeneirodalom nehezebb darabjaiból is. (Pl. Rossini: Teli Vilmos, Suppé: Könnyűlovasság-nyitány.) A reichertshofeni sportcsarnokban, hatszáz fős hallgatóság előtt magyar indulókat, a Szent László királyt, a Losoncit, a Szamosmenti indulót játszottuk, és különböző gyűjtésekből származó polkákat, ländlereket, valcereket. Ez a felsorolás is mutatja, hogy megváltozott a zenekar repertoárja. Eddig klaszszikus átiratokat játszottunk Beethoventől Suppéig. Most átálltunk: a magyarországi német nemzetiség fúvószenéjét játsszuk. A zenekar nagyon szereti ezt a műfajt, és úgy vettük észre, a közönség is. A jövőben ezt kívánjuk folytatni, de megtanuljuk néhány klasszikus mű zenekari átiratát is. Ebben az új felállásban, minél hamarabb szeretnénk bemutatkozni városunk közönségének is. gn. Károly János huszonhét éves munkaviszonyának csak első esztendejét töltötte máshol. Utána Dunakömlődre került tanítani, közben elvégezte a pedagógiai főiskolán az ének-zene szakot, majd a kamagyképzőt és „A” kategóriás karnagy lett.- Amikor ott végeztem, kezdtem foglalkozni a Munkáskórussal. Előtte az országos hírnevet szerzett, Bézi Sándor által vezetett népi együttesnek voltam a zenei vezetője. Miután a kórus megalakult, a két csoport már sok lett volna. A vegyeskar tagjai pedagógusok (zeneiskolai tanárok, az általános iskolák énektanárai, óvónők) munkások, (a konzervgyár, a szövetkezetek, a PAV) dolgozói. Már az első évben aranyra minősültünk. (A kórusokat zeneakadémiai tanárokból, karnagyokból, a KŐT A (a Kórusok Országos Tanácsa - a szerk.) vezető munkatársaiból álló szakbizottság minősíti. A minősítés fokozatai: bronz, ezüst, arany, fesztivál- és hangversenykórus. Ezután nemsokára elnyertük a Népművelési Intézet „Az év kórusa” pályázatát, ami 25 000 forinttal járt. Ebből a pénzből csináltattuk az első garnitúra ruhát. Meghívást kaptunk a Zeneakadémiára, a kamarakórusok fesztiváljára, írt szereplésünkről a Muzsika és más szaklapok. Siófokon, a balatoni évadnyitó ünnepélyeken rendszeresen szerepeltünk, felléptünk Kapuváron, Szombathelyen, Kőszegen. Először külföldön Galántán voltunk, majd Jugoszláviában, Sabacon. Ott egy tizenötezres sportcsarnokban léptünk fel. Tavaly az NSZK-ban, Reichertshofenbe látogattunk. Két koncertet adtunk ott, egyiket a templomban, a másikat a sportcsarnokban. Pünkösdkor részt vettünk a Szentlélek-templom fölszentelési ünnepségén. Kórusunk nem a nevének megfelelő repertoárral rendelkezik, ugyanis nemcsak mozgalmi dalokkal foglalkoztunk, hanem előadtuk preklasszikus, klasszikus és modern szerzők műveit is. (Monteverdi, Bach, Schumann, Brahms, Liszt, Kodály, Bartók, Bárdos, Mihály András.) Fennállásunk alatt mintegy nyolcvan művet énekeltünk el. Először a helyi ünnepségeken léptünk fel, mozgalmi dalokkal és népdalfeldolgozásokkal, később egyre jobb énekesek jöttek, így igényesebb lehetett a műsorválasztás is. Ötszólamú madrigálokat is megszólaltattunk, később az orgonakíséretes egyházi művek felé fordultunk és előadtuk a négyszólamú vegyeskarra írt Bartók-, Kodály-műveket is. Meghívtak bennünket Neidensteinbe, ahova szeptember utolsó hetében megyünk. GUTÁI A Szentlélek-templom felszentelésén PAKSI HÍRNÖK 2 1990. JULIUS 10.
