Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-06-26 / 12. szám
fift . XJCJJOStfaíU Keringő zene nélkül? Ki köti le az első táncot abban a bálban, amelyre még nem írták meg a zenét? Azt hisszük a kérdés költői. A Schlickert József tollából megjelent cikkre (Paksi Hírnök. II. évf. 10. szám. Felhívás keringőre), amelyben a pártok készülődését hiányolja a helyhatósági választásokra, ezzel a kérdéssel is válaszolhatnánk. A probléma mégsem enynyire egyszerű. A pártok és egyéb önszervező csoportok már megrajzolhatják elképzeléseik körvonalait, de még nem kiforrott tervekkel nehéz úgy előállni, hogy ne érhesse a pongyolaság vádja a nyilvánosságot választót. Ám, hogy a hallgatás nem az elképzelések hiányát jelenti, közöljük: mi, az SZDSZ és a Fidesz helyi szervezetei közös programmal és közös önkormányzati testületi jelöltekkel kívánjuk elérni, hogy egy liberális szellemű, a városnak elkötelezett önkormányzati testület jöjjön létre a helyhatósági választások után városunkban. Elkezdtük gyűjteni azokat az adatokat és információkat, amelyek egy átgondolt, átfogó program alapját kell, hogy képezzék. Mind a két szervezet ülései nyilvánosak, és mi minden ötletet, elképzelést szívesen veszünk, annál is inkább, mivel a város jövője nemcsak a pártok ügye. Gondoltunk arra is, hogy nem mindenki akar egy (vagy több) pártot megkeresni, számukra hamarosan egy nyilvános fórum keretében alkalmat kívánunk teremteni arra, hogy elmondhassák véleményüket. Azokon a kérdéseken, melyeket az említett cikkíró feltett, gondolkodni, tanakodni kell, de egy részükre a választ csak akkor lehet majd megadni, ha az országgyűlési képviselők az alternatívák közül kiválasztják azt, vagy azokat, amelyek a helyhatósági választások törvényi kereteit alkotják. Ennek a törvénynek a dallama azonban még hiányzik. Nem lenne szerencsés, ha valakik a megkoreografált keringőjüket a csárdás dallamára kellene, hogy eljárják. SZDSZ paksi csoportja Fidesz paksi csoportja Jó, ha nem hallgat a paksi polgár! A május 29-i számban Bálint István „negyedszer:” a városi múzeum ügyében szólt. Szeretném remélni, hogy Bálint Istvánon kívül mások is várják, hogy mozduljon előre a múzeum ügye. Mert:- Van kijelölt épület, melynek a további állagromlását társadalmi munkával megépített tetőszerkezet védi.- Van tervdokumentáció a belső rész kivitelezéséhez.- Van kész múzeumi bemutatásra alkalmas gyűjtemény.- Van feldolgozásra váró muzeális emlékgyűjtemény.- Van képzett szakembergárdánk. Mi hiányzik akkor? Tömegakarat arra, hogy az önkormányzat a rendelkezésre álló pénzügyi forrásaiból a szükséges fedezetet biztosítsa. Kedves választók! Paksi Polgártársak! Helyhatósági választások előtt állunk. Megválasztott új önkormányzatunk csak azt teheti meg, amit a lakosság akar. Ezt a közakaratot most nyilvánítani kell minden fórumon. Minden fejlesztésre váró igényt pénz hiányában nem lehet megvalósítani. Ezért a közakaratnak a rangsorban kellene érvényesülnie. Úgy gondolom, Schukkert József „Felhívás keringőre” című cikkében is ennek a közakaratnak a megnyilvánulási formáját keresi. Hol van az a fórum, ahol teret kaphat a vita? Féltem önmagunkat, hogy a választási harc lesz a fórum. Vagyunk sokan, sőt úgy érzem többségben, akik továbbra is pártonkívüliként akarunk tenni városunkért. Számunkra a Paksi Hírnök az egyik legfontosabb fórum. Aki konkrétabb segítséget kíván adni városunk jövőjének alakításához, annak ajánlom, hogy a „Paks Városért” mozgalomhoz csatlakozzon. Felvetődő kérdései segíthetik a szakmai vélemény alakítását. Vadász Pál Ismerkedés az erőművel Fenti címmel jelent meg cikk a Paksi Hírnök előző számában. A Szimhardt Ferencnével készült inteíjú néhány kérdést is tartalmazott, ezekre Maróthy Lászlótól, a PAV nukleáris igazgatójától kértem választ.- Miért nem kap a város lakossága áramdíjkedvezményt?- Sok vállalat biztosít dolgozóinak saját tevékenységi körén belül kedvezményt. Például a vasutasok ingyen utazhatnak, a tsz-tagok háztájit kapnak. A Magyar Villamos Művek Tröszt dolgozói, így a PAV- osok is, a villamos energiát kapják olcsóbban. A kedvezmény csak a dolgozókra teqed ki, az erőművek környékén élőkre nem. Véleményem szerint az erőmű közelségének hasznát másképpen kell a lakosságnak éreznie. Ez a munkaalkalom, vállalkozási lehetőségeken, infrastrukturális fejlesztéseken túl a helyi önkormányzati szervek nagyobb adóbevételében kell hogy realizálódjon. Sokszor hallom, hogy nyugaton kapnak ilyen áramdíjkedvezményt a lakosok. Sokfelé jártam, mindenhol rákérdeztem, de ilyen gyakorlatot sehol sem tapasztaltam. Az adórendszer teszi a helyi lakosokat érdekeltté az ilyen létesítmények befogadásában. Összefoglalva: az önkormányzati törvény hozhat jó megoldást. A PAV-os telefonvonalak nincsenek igazán kihasználva, a városban viszont nagy a telefonhiány. Miért nem ad át a vállalat vonalakat a városnak?- A kérdés téves információn alapul. A PAV dolgozói városi telefonvonalakkal való ellátottsága messze nem éri el igényeinket. A helyzet javítása érdekében sok dolgozó lakására vállalati telefonközponthoz tartozó készüléket szereltünk, ez viszont a belső helyzet rovására megy. Ezzel együtt is előfordul, hogy ügyeletén lévő dolgozó csak a gépkocsivezetőtől tudja meg, hogy be kell jönnie, telefon hiányában értesítése másképp nem oldható meg. A Pécsi Postaigazgatóság 1992-re jelentősen bővíti a paksi telefonközpontot. Az ehhez szükséges fedezetet a tanács és a Posta biztosította, de ezt kiegészítette a PAV is. A tanács emellett lakossági önerős fejlesztéseket is szervez, a két intézkedés együttes hatására 1992-re a város telefonhelyzete nagymértékben javulni fog.- A városban lakásgondok vannak, sok PAV-os lakás pedig üresen áll. Nem lehetne ezekkel a városi gondokat enyhíteni? A PAV kezelésében lévő lakásokkal az üzemeltetés szakemberigényei kielégítését kell megoldani. Bizonyos mennyiségű lakást üresen kell tartani, hiszen a vállalattól kilépő dolgozók lakását nem mindig kapjuk vissza, a pótlásként felvett dolgozónak pedig adott esetben kell lakást adni. A minőségi lakáscserék lebonyolítása is igényel üres lakásokat. Összefoglalva: lakásgazdálkodást üres lakások nélkül nem lehet csinálni, úgy gondolom csak az indokolt mennyiségű lakást tartjuk üresen. A riportban egy közérthető ismeretteijesztő sorozatot is javasol Szimhardt Ferencné. A magam részéről ezzel teljesen egyetértek, és ha a szerkesztőség támogatja, egy ilyen rovatot szívesen vállalok az újságban. Rósa Géza Miért nem hallgathat el a paksi polgár?! Mert, hajói átolvasta a lap május 15-i számát, az alábbi gondolatok juthattak az eszébe. 1. A paksi téglagyárat nagyon nagy kár volt annak idején elhanyagolni, szinte tönkre tenni, kevesebbe került volna a felújítása, és lett volna helyben olcsóbb tégla. A rekonstrukció után akár 30 ezer darabot is tudna naponta előállítani. 2. Egészségügyi ház lesz a pártházból, helyben elvégezhető lesz az ambulanciái vizsgálat. Jó, de nagy kár volt a szülőotthont Szekszárdra vinni, egy ilyen „ifjú” városból. 3. Visszaállnak az ipartestületek, jó, de a közös vagyonból, vállalkozási lehetőségeket kellene biztosítani a kisiparosok részére, mivel sokan otthagyták a tisztes ipart. 4. A kistestvérek együttes elhelyezése nem lehet vitás. Arra kellene törekedni, hogy a háromgyermekes anyák otthon maradhassanak, még pedig kötelezően, hihetetlen előnyök származhatnának ebből, több szempontból is. 5. Az Erzsébet Szálló hasznosítása, idegenforgalmi érdek is lehet, amihez szálloda és étterem kell, ha már a Sánc éttermet is elsorvasztottuk. 6. A kábelüzem létesítésében sokat segíthetne a PAV, energia és más üzemanyagok átadásával, mellette bővülhetne a munkaalkalom. 7. A cipőgyár helyben gyárthatna olyan cipőt, ami nem tenné tönkre a lábakat. A vásárolható mai cipők, tényleg csak lábbeliek, amellett hihetetlen drágák. Persze, ma már más a politika és más a gazdaság, mert hogy rossz kereskedők, de rossz gyártók is vagyunk. Ez nagyban igaz, a kérdés: hogyan tovább? 8. A volt hadifoglyainkkal való törődés sürgős, mert az idő most jobban múlik, mint a fogságban, a sebek nem gyógyulnak be, csak behegednek. 9. A munkanélküliség csökkentésére vállalkozói lehetőséget kell biztosítani, lehetőleg helyben, itthon. 10. Gyámügyekben sürgősen ki kellene bővíteni az eleven kapcsolatokat az egyházakkal és iskolákkal. Egyre jobban gyarapszik az utcára kerülők száma, ami külön gond és teher. 11. Lakásgazdálkodásunk enyhítésére, a családok kapcsolatainak javítására lenne szükség, nagyobb házak, lakások építésével. Régen szépen megvolt egy házban 3 önálló család is. Drágák a lakások, a kereset gyenge, mellé más is nap mint nap drágább, nem jut az önálló családi fészekre. 12. Energiaszükségleteink kielégítéséhez, további modernebb és veszélytelenebb energiaforrásra van szükség, ehhez „zöld utat” kell biztosítani a tudománynak. 13. Kétszer ad, aki gyorsan ad, ez most nem vált be, mert nem azok kapták a segélyt, akik rá voltak szorulva. 14. Az optimisták, a bizakodóak klubjának számybontogatásajó úton halad, akik semmi mást nem akarnak, csak emberi módon élni, kezet fogni egymással és megbeszélni hogyan tovább. Sok sikert hozzá. Bálint István PAKSI HÍRNÖK 12 1990. JÚNIUS 26.
