Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-06-26 / 12. szám
Jákli Péter és Krizsán Sándor megnyitják a nyugdíjasnapot Megfordult a világ, hiszen ma Pakson a legnagyobb és legaktívabb csoport a nyugdíjasok csoportja. Amióta megkapták a volt Földhivatal épületét, egyre többet hallatnak magukról, egyre otthonosabban érzik magukat a klubban. Bogya Zsiga bácsi - a klub vezetője - állandóan azon töri a fejét, hogy mivel csalogasson be még több nyugdíjas embert soraikba. így került sor az első nyugdíjasnapra, amikor reggeltől estig együtt szórakozott a város idősebb Az első városi nyugdíjasnap polgárainak jelentős része. Amíg az ebédre szánt halászlé készült, a város tanácselnöke, Jákli Péter köszöntötte meleg szavakkal a közel 300 fős nyugdíjas hallgatóságot. Elmondta: a város vezetése eddig is és ezután is fontos feladatának tekinti a nyugdíjasok helyzetének javítását. Krizsán Sándor, a nyugdíjasok és időskorúak országos egyesületének alelnöke köszöntötte ezután a hallgatóságot. Hangsúlyozta, hogy a nyugdíjasok nem szívességet, hanem méltó megbecsülést kérnek és várnak a mindenkori vezetéstől. Ám külön örül annak, hogy itt a városban igyekeznek minden lehetséget megtenni a nyugdíjasok és időskorúak helyzetének javítása érdekében. Az iskolák tanulói szép műsorral kedveskedtek és tették hangulatossá május 31-ét, a város első nyugdíjasnapját. - b -ízlik a halászlé Német kórus Pakson Paks testvérvárosának, Reichertshofennek kórusa június 29-én érkezik városunkba. Aznap este 9 órakor a művelődési központban közös koncerten szerepel a munkáskórussal, másnap délelőtt a dunakümlüdi - július I - jen pedig a paksi római katolikus templomban énekel. 35 férőhelyes Ikarusz autóbusszal személyszállítást vállalok. Schuckert János, Paks, Péter u. 42. Ez van Környezetvédelem Kosárlabdameccsen voltam néhány hete. Városunk csapata küzdött a rájátszásban a győzelemért. Az ifjú szurkolótábor különféle zaj keltő eszközökkel, zászlókkal, dobpergéssel biztatta a hazai játékosokat; egy idősebb sportbarát azonban az ellenfél sportolóinak megmozdulásához és (ahogy egyre jobban kiderült: aznap a hazai csapat lesz a vesztes) a játékvezetők működéséhez fűzött fennhangon rövid és trágár kommentárokat. Amikor a pályán küzdők valamelyikét orditva az édesanyjával folytatandó orális közösülésre szólította fel, egy közelében ülő hölgynézőnek elfogyott a türelme és felindultan odafordult hozzá:- Tiltakozom a környezet nevében az ilyen szavak használata ellen! (A környezet serdült és serdületlen fiúkból, lányokból állt.)- Felejtsen el, asszonyom! - válaszolta önérzetesen a férfiú. A hölgy nem közölte további gondolatait, igyekezett elviselni Trágár Úr társaságát. Harmadik szurkoló is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Értetlenül, tágra nyílt szemmel kérdezte az aszszonytól:- Maga még soh’ se volt kosármecscsen? („Mert ugye, ha lett volna, ezt a hangot megszokhatta volna.” Ez volt csodálkozó tekintetében.) Néztük tovább ajátékot, a meccs lefújásáig a csúnya szájú már nem frissítette föl újabb fordulatokkal szókincsét. Majdnem elfelejtettem: csapatunk is vereséget szenvedett. g. n. Gondűző „Falevél” Kedves Olvasónk, elnézését kérjük, hogy lapunknak csak ebben a számában térünk vissza az Ön kérdésére. Az Ön által jelzett probléma azonban több szakértővel történt konzultációt tett szükségessé. Eredmény tehát van. Természetesen nem ezekben a sorokban részletezzük. Kérjük, hívja fel telefonon lapunk főszerkesztőjét, a kérdező azonosságát elég a probléma tárgyát jelző egyetlen szóval igazolnia, (pl. „papírgyártás”, „gyereknevelés” stb.) A javasolt szakember nevét címét és telefonszámát közli Önnel. Tekintettel arra, hogy a megfelelő Kulcsszót csak Ön és mi ismeijük, a kívánt információ csak Önhöz juthat el. Várjuk telefonhívását és köszönjük bizalmát. „Kutyafíile” Kedves kutyabarát, teljesen megértjük Önt. Szeretnénk azonban felhívni arra a figyelmét, hogy az emberek többsége a kutyában nem jóbarátot, kedves és alkalmazkodó társat lát, hanem ugyanolyan haszonállatot mint az egyéb háziállat (baromfi, sertés, stb.). Magyarországon nem divat kutyahús fogyasztása, azért nem is tartják jól az ebeket. „Kutyasoruk” van. Kína egyes vidékein étkezési csemegének tartott húsáért tenyésztik. Ne botránkozzék meg: az állatok „ember”-számba vétele csak belső késztetésű humánum esetén természetes. S gondolja meg, embertársaink bizony egymást többnyire „kutyába sem veszik”. Egyetértünk Önnel: odaütni, ahonnan nem üthetnek vissza, nem nagy dicsőség. Sőt. Akár emberről, akár kutyáról legyen szó. Állatvédő egyesületek újra alakulnak, figyelje a sajtót, mi is ezt tesszük, s ha tudomásunkra jut, lapunkban tájékoztatjuk Kedves Olvasónkat. 1990. JÚNIUS 26. 13 PAKSI HÍRNÖK
