Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1990-01-31 / 2. szám

Időszerű oktatáspolitikai kérdések Pakson Úgy vélem, csaknem minden paksi családban van iskolás korú gyermek; ezért kötelességünk, hogy cikksorozatban tájékoztassuk városunk lakossá­gát a város és a városkörnyék iskolapolitikai helyzetéről és terveiről. Mai szá­munkban az iparitanuló-képzés ügyéről szólunk. Nyílt levél a polgárokhoz L Szakmunkásképző iskola Pakson? Mendemondák nyomába indulva kerestem meg Vadász Pált, Paks város Tanácsa művelődési-, ifjúsági és sportosztálya vezetőjét azzal a kérdéssel, hogy igaz-e a hír: 1990 szeptemberében újból szakmunkásképző intézet nyí­lik Pakson. Újból - mondom -, hiszen a század elejétől a ’60-as évek végéig jó színvo­nalú szakmunkásképzés volt Pakson. Ismeretes, hogy ez az intézmény a ’60- as évek centralizálási törekvéseinek esett áldozatul: felfalta a megyeszékhely gigantomániás szakmunkásképző intézete. Reménykedve várták Paks szakmunkásokra éhes üzemei a gimnázium szomszédságában felépülő új szakközépiskolát, ám annak új gazdája, az ESZI nem vállalta a paksi szakmunkásképzés felkarolását Igaz-e hát a hír - kérdeztem Vadász Páltól -, hogy legalább néhány szak­ma szakmunkásjelöltjeinek nem kell majd Szekszárdra járniuk? A művelődési osztály vezetője - hangoztatva, hogy a tanácsülés ugyan még nem adta áldását terveikre - megértve a végzős általános iskolások és szüleik türelmetlenségét, előlegezi a tervezett iskolára vonatkozó informá­ciókat Nos. Amennyiben a tanácsülés jóváhagyja a városi művelődési osztály javasla­tát, 3 éves előkészítő munka eredményeként 1990. szeptember l-jétől ismét működik szakmunkásképző iskola Pakson. Székhelye a Kossuth L. u. 31. számú épület lesz. Az önálló költségvetési szervként működő iskola jelenleg négy szakmában képez majd szakmunkásokat Az 1990-91-es tanévben ru­haipari és kőműves ipari tanulóként 30-30 főt, épületasztalos és ács szak­mában 15-15 főt vesz fel. Elsősorban Paks és a városkörnyék tanulóinak jelentkezésére számít az iskola. A felvétel alapjául a VII. osztályos év végi és a VIII. osztályos félévi eredményeket veszi figyelembe, de - túljelentkezés esetén - azt is mérlegeli, hogy a tanuló a VIII. év végén javított vagy rontott félévi eredményén. A tanács - megfelelő vállalati, szakmai háttér kialakulása esetén - a kö­vetkező tanévekben mérlegeli újabb szakmák helybeli oktatását is. Az iskola jórészt óraadók közreműködésével indul, de fokozatosan önálló nevelőtestület kialakítására törekszik. Az 1990-91-es tanévben főként közis­mereti tárgyakból számít óraadókra. Reméljük, a városi tanács felismeri, hogy ki kell használnia a lehetőséget (a szakminisztérium és a megyei főhatóság előzetes egyetértését), hogy visz­­szaszerezze Paks számára a szakmunkásképzés jogát! A létesülő új iskolának eredményes oktató-nevelő munkát kívánunk! Gálosi János Paksiak! Paks környékiek! Polgártársaim! Az újszülött helyi újság, a Paksi Hírnök szerkesztősége nevében szólok Önökhöz: mindazokhoz, akik igényt tar­tanak arra, hogy legalább két­hetenként hírt kapjanak arról, hogy mi történt városunkban. Nekem 30 éves álmom, hogy egy újság adjon hírt Paks ügyes-bajos dolgairól. Számta­lan próbálkozásomat gátolta meg a hajdani szűklátókörű vezetés. Ám, most egy tucatnyi ember fáradságot nem ismerő munkája, lelkesedése árán megszületett régi paksi újsá­gok örököseként a szerény kí­sérlet, a Paksi Hírnök. Tisztelettel kérjük Önöket, ne hagyják cserben ezt az új­szülöttet! Mi, a dajkái tudjuk, hogy még erőtlen. Mi, a szülők járatlanok va­gyunk a nevelésében, hiszen nem vagyunk zsurnaliszták, inkább szeretjük, mintsem tud­juk az újságírást; ám vállaltuk, hogy ellenszolgáltatás nélkül járjuk Paks rendezvényeit, fag­gatjuk polgárait; riportot, cik­ket írunk, szerkesztünk..., szó­val szolgálunk, szolgáljuk az Önök tájékoztatását Polgártársaim! Részvétlenségük a vállalko­zás kudarcát jelenti, hiszen la­punk nem terhelheti a város kasszáját így csak előfizetőink áldozatvállalásából tarthatjuk fenn azt Ezért hafontosnak ítélik vál­lalkozásunkat tisztelettel kér­jük, töltsék ki a lapban találha­tó megrendelőlapot és fizesse­nek elő a Paksi Hírnökre! Mi pedig köszönjük, hogy mecénásaink lesznek és ígér­jük: tudásunkhoz mérten szol­gáljuk majd a város és a város­környék közönségét! Külön szólok volt tanítvá­nyaimhoz, a Pakson élőkhöz és a csak vendégként hazajárók­hoz: tekintsétek szívügyetek­nek a Hírnök sorsát! Legyetek szószólók környe­zetetekben! Gálosi János Lapunk előző számának 5. oldalán az »»Egy györkönyi levél” című cikk szerzője természetesen Köhler Ádám vb-titkár. A paksi polgár (még mindig) hallgat Paks sajtótörténetének kutatásával foglalkoz­va, mind a tízféle volt paksi lapot átböngésztem és többek között a következő megfigyelésekre hív­nám fel olvasóink figyelmét: 1. A „paksi lapok” tiszavirág életűek voltak. 2. Az újság élesen ostorozta a helyi önkor­mányzatot és a helyi közállapotokat 3. Igen kevesen fizettek elő a lapokra. 4. Kevés olvasó vette a fáradságot és írta meg véleményét Más településekről sok­kal többen reflektáltak egy-egy írásra. A felsoroltak magyarázatára kimerítő választ nem tudok adni. Miért írtam le mindezeket? A jelenlegi városi lap fogadtatása kapcsán jutottak ismét eszembe ezek a múlt század végi jelenségek, amelyek kí­sértetiesen megismétlődnek. 1989. szeptembere óta négy száma jelent meg a Paksi Hírnöknek és mindenki ingyen juthatott hozzá. A négy szám utáni reagálások a következők voltak:- eddig előfizettek közel 300-an,- két cikkünkre érkezett konkrét reagálás,- kaptunk egy névtelen levelet,- egy dicséret érkezett (a megrendelő lap szélére írva),- sok szóbeli elismerés és biztatás. Tisztelt Olvasók! Mi ennél jobb kapcsolatot szeretnénk önökkel kialakítani. Azt is szeretnénk tudni, hogy mi az igényük? Miről írjunk? Viszont azt is elmondhat­­nák-megírhatnák, hogy miről ne írjunk! Valahogyan azt szeretnénk elérni, hogy közö­sen szerkesszük a Hírnököt Vagy, itt van a hirdetési lehetőség. Olcsó tarifát állapítottunk meg azért, hogy ha valakinek csak tíz kiló krumplija van eladó, azt is érdemes legyen meghirdetni. Ezzel szemben egyetlen hirdetés sem érkezett be. Tudjuk, hogy a négy mutatványszám kevés ah­hoz, hogy bizalmukba férkőzzünk, de ezt a nagy passzivitást sem értjük. Az újság elindítása előtt úgy vélekedtünk so­­kadmagunkkal, hogy aki paksinak érzi magát, az biztosan megfogja rendelni a lapot Nos, ez az el­képzelésünk túlzottan naivnak bizonyult, eddig. A városban ugyanis 6522 család él. Mikor örül­nénk? Akkor, ha legalább 3000 családhoz járna a Paksi Hírnök. - f -1990. JANUÁR 31. 5 PAKSI HÍRNÖK

Next

/
Thumbnails
Contents