Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-06-12 / 11. szám
7%&*, J$30. 'Pre.títev rvithe' /tantut-if, * Arany ragyogás * A Sánchegy magasan emelkedik a Duna fölé, s onnan tekintve a szem látóhatárában elfér minden. Az egész világ gyönyörűség, a víz halpikkely csillogása, s a túlsó parton a zöld máglyává lobbant erdők izzása. Fönt állok, s míg fázósan összehúzom magamon elnyűtt kabátom, addig a szél elrabolja a hajamba hullott akácvirágot. Messze repíti, követni útját nem tudom. Inkább rábízom a messzelátó keresztre, vagy a reggeli harangszóra, amely megáldja a koránkelőket. Hogy a keletről fölkelő nap magához csalogathassa a didergő pacsirtákat, és énekestáncuk az elgyávult szívű hontalanokért a földig hajoljon. Aranyragyogás! És színek. A Duna színei. A legszebb éjjel, amikor a megfáradt csillagok erőt merítenek maguknak. S az őszi hajnalokon, hiszen a szétterülő földek ontják mélyükből az éltető párát, s jut bőven a Dunának is. Ilyenkor eggyé olvad a víz az éggel. Nem látni semmit, tejfehérbe vonva alszik a táj, és csak itt-ott hallatszik, hogy ébredezik, mert a fűzfák oltalmába menekült árva madarak fölköszöntik a hajnalt. A májusi nyárfák ontják terméseiket, rátelepednek a fűszálak hegyére, s apró templomokat építenek az embemyi termésköveken, s az utak szélein. A fölzúgó napfény elvakít, rámcsurgatja aranykönnyeit, s megfüröszt. Tetőtől talpig fölöltöztet ebben a jézusus tavaszban. Magam mellé álmodom a vadvirágot, a hírt hozó széllel üzenek neki, s a vadkacsák szárnyán gyöngyöző vízcseppekkel, hogy siessen! Mert a fényben tobzódom, s tobzódik körülöttem minden. A Duna-parti gesztenyefák, a meredeken alázuhanó homokfal, s a hegyre,szelíden fölkapaszkodó vadrepkény. A víz tükrösen csillog, s a lecsitult hullámok ezüstvirágokat rajzolnak a kiláncolt csónakok oldalára. Cseppjeik szétspriccelnek, s mint apró vízesés hullanak aztán vissza. Szemem belefárad a nézésbe, hajam fürtösen lóg homlokomra, s csak a meleg szellő cibálja meg olykor játékosan. Ilyenkor hullámzik, mint a víz! Gyönyörűen és lágyan. Elringat ebben a világmindenséget megrengető huszadik században. Ahol a szelíd szemű hontalanok keresik otthonaikat, s Isten árváiként bebarangolják a vizek partjait, s szóra bírják a partifecskéket, és a lemosolygó csillagokat. Ahol a vadvirágok szövetséget kötnek a vándorénekesekkel, hogy szívükben elférjen az egész világ és zsoltáros magasságokba emelkedhessenek föl. A szivárványos égig, amely hídként ível át a mennybolton, s összeköti a Duna két oldalát. És csak a harangszó, a harangszó siketül a fülbe, amely az élőkért szól, s a holtakért, akik belevesztek álmaikkal együtt, ebbe a lomha mozgású, életet adó vízbe. László-Kovács Gyula Lehetne horgászparadicsom! Kellemetlen látvány fogadott a Vörösmalom-tó partján: kiszáradt tófenék és félig az iszapba süllyedt kotrógépek hörögtek ottjártamkor. A látványra Haaz Ferenc a Htsz elnöke adott magyarázatot. Elmondta: bérbe vették a tavat az Aranykalász Mgtsz-től. Ugyanis a Htsz-nek 92 hektárnyi szántója van, ezt bérbe adták az Aranykalász Tsz-nek, amely bizonyos terményszázalékon túl még a tavat is átengedte hasznosításra. Június 1-jétől bérli majd a Htsz a tavat, ám addig rendbe kell rakni, melynek költségeit - 500 000 Ft - az Aranykalász Tsz fedezi. A tó vize legalább 15 éve nem volt leengedve, ezért vált most szükségessé. Nagyon eliszaposodott és feltöltődött, ezért meg kell kotorni és halágyat kell kialakítani, ami nélkül lehalászni nem lehet. Közben a gát mögött szépen emelkedik a víz, hiszen elzárták az útját. Ha minden simán megy, akkor május végére újra feltöltik vízzel és előnevelt ivadékot tesznek a tóba. Megkérdeztem Haaz Ferencet: nem akamak-e egy horgásztavat kialakítani, mire ő úgy válaszolt, hogy nagyon gondolkodnak ezen. Tudják azt, hogy a gyönyörű táj és egy horgásztó vonzaná a kirádulókat, horgászparadicsom lehetne a vörösmalmi tó. Amennyiben ilyen igény felmerülne a város részéről, ők nyitottak erre, mindent megtennének annak érdekében, hogy kirándulóközponttá fejlődjön ez a páratlanul ritka szépségű vidék. Lesz-e erre igény? Bízom benne, hogy lesz, mert ha valaki egyszer erre jár, bizonyosan megkedveli a tavat és örömmel tér majd rendszeresen vissza kikapcsolódni és a tájban gyönyörködni. - be -Készül a halágy Duzzad a gát mögött a vfz 1990. JÚNIUS 12. 5 PAKSI HÍRNÖK
