Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1990-05-29 / 10. szám

Az önszanálás réme nem fenyeget Kern Istvánt, az Építőipari Szövet­kezet elnökét kerestem fel és arról érdeklődtem, hogyan élik meg a mát, milyen gondok feszítik a vezetőket és az embereket. Mielőtt a jelenre tér­nénk, röviden tekintsünk vissza a kezdetekre.- Szövetkezetünk 1952 márciu­sában alakult, elsősorban asztalos és kőműves iparos mesterekből. Abban az időben a családi ház épí­tése mellett rákényszerítették a szö­vetkezetre az úgynevezett társas­­ház-építéseket. A volt járás terüle­tén építettük a társasházakat, és ez anyagilag meg is rendítette a szö­vetkezetét. 1967- ben Baller Feri bácsi egész­ségi állapota miatt lemondott - a szemével voltak problémái - és Szalai Lajos került a szövetkezet élére. 1967-től egy új profil kialakí­tása indul el, és ez a profilváltás azt jelentette, hogy az építőipari jelleg mellett megjelent az árutermelés. Ez az asztalosüzemben indul, va­salódeszka, gyúródeszka, majd he­­verők gyártásával, és beindul a kár­pitosrészleg is. Különválik a lakatos­­gépészrészleg, a gépészrészlegben in­dul az autószerviz-szolgáltatás. 1968- ban megkezdődik jelenlegi központi területünk telkeinek fel­vásárlása. A 6-os út menti telepünk fejlesztése eredményezte a vasbe­tonelemek gyártásának megkez­dését. Szerte az országba szállítjuk az épületburkoló elemeket. Budapes­ten sok ilyen épületünk van, többek között a Déli pályaudvar külső bur­kolatának az ablak feletti úgyneve­zett attika elemeit mi gyártottuk. A Róbert Károly kórház külső burko­latát is mi szállítottuk, aztán a solti adó építésénél is a mi paneljainkat használták. Az atomerőmű építéséből sem maradtunk ki, hiszen az I-es blokk külső elemeit mi készítettük. Mi­után a 22-es ÁÉV felépítette az üze­met, akkor hagytuk el az építkezés területét.- Milyen létszámú a szövetkezet?- Jelenleg 210 fő az összdolgozói létszámunk.- Vannak-e foglalkoztatási gond­jaik?- Jelentkeznek a gondok, első­sorban a beruházások csökkenése miatt. A betontermékek iránti igények drasztikus csökkenése okozza a legtöbb gondot. A kőműveseink (39 fő) a 32 lakásos nyugdíjasház építésénél le vannak kötve, mely­nek átadása ez év decemberében lesz.- Úgy tudom, tárgyaltak egy nyu­gatnémet vállalkozóval is?- Jelentkezett egy nyugatnémet vállalkozó, akivel kft.-t kívántunk alapítani 50-50%-os arányban kül­földi gépjárművek értékesítésére. A mi vagyonunk az autószervizünk értéke lett volna, amit 16-20 millió forintra becsültek. Ám a nyugati vállalkozó nem tudta letenni az 50%-nak megfelelő valutát. A má­sodik fordulóban egy olyan kft.-t kí­vántunk alapítani, amelyben 60-70%-ban részesült volna a nyu­gati partner, 15-20%-ban a szövet­kezet, és 5-10% arányában az autó­szerviz jelenlegi vezetése. Ez a kft. bérelte volna a szövetkezettől a je­lenlegi szervizállomást öt éven át, majd a nyugati fél kívánta azt megvenni. A vételárba beszámítot­ta az ötévi bérleti díjat is, és így akart 300000 márkát fizetni. Ez az összeg olyan sértően alacsony, hogy nem lett semmi az üzletből.- Pedig a szervizállomást korsze­rűsíteni kellene!- Tervezzük is, hiszen 2-3 éven belül szervizre szorulnak azok a nyugati kocsik, amelyeket manap­ság tömegével hoznak be. Ezeknél a kocsiknál nem lesz elég a csavar­­húzó és a kalapács, hanem komoly műszeres ellenőrzést kell végrehaj­tanunk. Ezeket a nyugati autókat már nem lehet az udvaron megjaví­tani. Erre viszont igen sok pénzt kell fordítanunk. A pénztelenség azonban bennünket is szorongat, több nagyvállalat tartozik 2-3 mil­lióval. Ugyanakkor itt az új rendelet az önszanálásra. A főkönyvelőnk szerint ilyen önszanálási folyamat Kern István gondban van elindítása nem várható az első fél­évben.- Vannak-e munkaerőgondjaik?- A már említett vasbetonszere­lés és gépészet területén van kevés munka, viszont az asztalosrészle­günkhöz asztalosmestereket sze­retnénk felvenni. Itt bőven lenne megrendelés, ám nincs asztalos szakmunkás.- Pedig Önök ma is képeznek szakmunkásokat ugye?- Igen, jelenleg több mint 60 fő ipari tanulónk van és ebből 15 fő az asztalosmesterséget tanulja. Nem értem, mi az oka, hogy ennyire nincs asztalos szakmunkás, hiszen mi évek óta képzünk aszta­losokat. Talán az a baj, hogy az 505- ösben csak mi képzünk és a volt járás felszívja ezeket a tanulókat. Sokan elhagyták a szakmát is, el­mentek például gépkocsiveze­tőnek. A lemorzsolódás is elég nagy, hi­szen a három év alatt 20-25%-a otthagyja az iskolát. Sok a gyenge tanuló közöttük. Ideje lenne tudomásul vennünk, hogy aki elvégezte a nyolc osztályt, még nem biztos, hogy alkalmas szakmunkásnak.- Szeptembertől ebben is változás lesz?- Csak annyiban, hogy Pakson is megnyitja kapuit az új szakmunkás­­képző, nem kell tanulóinknak Szekszárdra járniuk. A minőségi változáshoz viszont több időre és átfogóbb, összehan­goltabb intézkedésekre van szükség. Abban reménykedünk, hogy lesz időnk megfogalmazni és főleg megtenni ezeket az intézke­déseket.- Ehhez kívánok sok szerencsét és köszönöm a beszélgetést.- BM -Megalakultunk! „A rák ellen az emberért, a holnapért” nevű klub megalakult a városunkban. Összejöveteleinket minden hónap első hétfő­jén 17 órakor tartjuk. Helye: Paks, városi rendelőintézet, klubszoba. PAKSI HÍRNÖK 2 1990. MÁJUS 29.

Next

/
Thumbnails
Contents