Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-04-26 / 8. szám
Gyógyító víz Gyapán? Az orvoskúti kápolna A száj hagyomány szerint 1885-ben egy Meleg Mária nevű lánynak háromszorjelent meg a Szűzanya a gyapai kápolna mögötti forrásnál. 1886-ban kegyhellyé nyilvánították és zarándokok jártak a forráshoz és a kúthoz. A kút vizétől csodás gyógyulások történtek. Az utolsó ilyen gyógyulás, amelyre még emlékeznek 1949-ben történt. Németkéren 1948- ban született egy gyermek, akinek a testén kiütések és kétségbeejtő elváltozások keletkeztek, ha tejes vagy tojásos ételt evett. Az orvos nem tudott segíteni, hanem házi gyógyszert ajánlott. A szülők ekkor felkeresték a javasasszonyt, aki akkor 80 év körüli lehetett. Ő küldte a szülőket a gyapai gyógyforráshoz ezzel a szöveggel: „De ha csak hisznek a Szentháromságban”. Tehát a Szentháromság nevében kellett mosni a gyermek testét az Orvoskúti forrás vizében. Rá egy hétre, Szentháromság vasárnapjára a gyermek meggyógyult. Ez a szájhagyomány ma is él városunkban és Sárszentmiklóson is, hiszen az itt élő Szél Sándor üzente meg Kém János paksi lakosnak - zarándoktársának - hogy ezt a volt zarándokhelyet újítsa fel, és akkor a felesége meggyógyul. Az üzenet termékeny talajra hullott, Kém János a Paksi Állami Gazdaság gyapai kerületében gépi segítséget is kapott az Orvoskút tisztításához. A forrásnak már csak a medre maradt meg, ám a tótban még van víz. Tisztításkor még aknát is emeltek ki az iszapból - szerencsére nem robbant fel. A tisztítás után április l-jén a németkéri plébános úr közreműködésével ismét felszentelték a tótat. Kern János felesége azóta forralás nélkül issza a kút vizét, ettől remélve gyógyulását. Tervük, hogy ismét zarándokhelylyé emelik a gyapai Orvostótat és az orvoskúti kápolnát. Jelenleg annyi a kérésük, hogy kerítsünk nekik templomból kiselejtezett padokat. Beregnyei A letakart kút és környéke Költészet napja ’90 A költészet napját - április 11-én - a városi könyvtárban a hajdan fiatal paksi költőkként ismert, azóta felnőtt költők, irodalmi estjével ünnepelték. Családtagok, barátok, közeli ismerősök gyülekeztek, hogy meghallgassák a vendégeket. Bevezetőt Csányi László szekszárdi író, a Dunatáj felelős szerkesztője mondott. Szólt a költészet szerepéről, s a költők feladatáról hangsúlyozva azt, hogy minden költő jelentős a maga helyén és idejében még akkor is, ha nem nő Arany Jánosig. A vendégek: Oláh Zoltán, Kuti Horváth György, Szarka József, Tóth Attila és Karsai Richárd 10 év óta többször mutatkoztak be írásukkal a városi könyvtárban. Azóta ketten önálló kötettel jelentkeztek (Kuti Horváth György: A lélek húijain, 1985. és Oláh Zoltán: Verssortüzek, 1989.). A többiek írásait rendszeresen olvashatjuk a helyi és a megyei lapokban, sőt irodalmi folyóiratokban is. Oláh Zoltán Szigetszentmiklóson él, szellemi szabadfoglalkozású; Kuti Horváth György és Szarka József Pakson él és dolgozik, Szarka József önálló kötet kiadását tervezi. Tóth Attilának pillanatnyilag a legfontosabb, hogy sikeresen végezze el a szombathelyi főiskolán a magyar-könyvtár szakot, Karsai Richárd pedig a pécsi TIT-nyelviskola német tagozatán végez hamarosan és a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem magyar-német szakára készül. A költészet napi irodalmi esten a szerzők maguk mondták-olvasták fel verseiket, a megzenésítetteket pedig gitár- és fuvolakísérettel Wolf Attila (szabadfoglalkozású), Czibók Virág (konduktornak készül) és Cseszárik László (jelenleg katona) polgári életében a kaposvári Csiky Gergely Színház munkatársa adta elő. A hangulatos irodalmi program éjszakába nyúló baráti beszélgetéssel folytatódott. A meghívottak jelezték, hogy örömmel küldenek verset a Paksi Hírnök II. évf. 6. számában meghirdetett paksi antológia számára. HÁ. I. Mátyás király és a Paksyak Mátyás Kolozsvárott született 1443-ban, és 1490-ben halt meg Bécsben. Most, halálának 500 éves évfordulóján élete néhány jelentősebb epizódját elevenítem fel. Visszaemlékezésem zömét a Rátótiakkal való kapcsolatainak szentelem, melyek minket paksiakat közvetlenül érintenek. Mátyás király uralkodása idején a Paksy család közül II. Paksy László emelkedett a legmagasabb közhivatali méltóságra mint királyi tárnokmester és két éven át Lábatlan Jánossal mint Erdély vajdája. Paks környékén éppen I. Mátyás király kormányzása idején szabadultak fel nagy eladományozható birtoktestek. Ugyanis 1477-ben a vidékünkön is nagybirtokos főúr, Maróthy Mátyus, utód nélkül halt meg és a felbecsülhetetlen nagyságú birtoka a koronára szállt vissza. I. Mátyás királynak így volt miből jutalmaznia udvari környezetének tagjait, közöttük igen kedvelt emberét, II. Paksy Lászlót is. II. Paksy László nagy szolgálatokat tehetett a királynak, hogy a Maróthy-jussból hatalmas birtoktesteket kapott. Nemcsak a madocsai apátság és a hozzá tartozó javadalmak (Hada, Gyűrűs, Őrs, Kanacs, Bikács stb.) tulajdonosa lett, hanem azokavolt Maróthy-birtokok is rászálltak, amelyek a Dunajobb partján Tolnától - Dunaföldvár, Dunakömlőd és más kisebb megszakítással - széles sávban húzódtak Budáig, majd Visegrádtól Esztergomig; a bal parton Kalocsától Csepelig. Kezére szállt a Száva menti Orbas és Pozsega. megye, szerte az országban pedig 100 további falu és puszta. II. Paksy László tekintélyére utal, hogy támokmesteri kinevezését I. Mátyás király birtokközpontjára, Gyapa faluba címezte, és hogy 1458-ban majd ezt követően többször is Pakson tartották a partikuláris (részleges), illetve a teljes vármegyei közgyűléseket. II. Paksy Lászlónak több oklevelét is őrizték a felvidéki Bánfa város levéltárában. Az ő idejében telepedtek le Pakson a ferences szerzetesek, akik számára n. Paksy László építtette a vidék legszebb és legnagyobb gót stílusú kőtemplomát és kolostorát. E templom tornyának alapjára épült 1901-ben a mai bazilika tornya is. Kétségtelen tehát: I. Mátyás királynak köszönhetjük, hogy a Paksy nemzetség a középkorban már felvirágzott és utódait a királyok a 150 éves török megszállás után is elismerték e hatalmas birtok jogos tulajdonosainak. Mi paksiak azonban mindenképpen hálásan adózunk emlékeinek 500 év távlatából is. Hiszen ő teremtette meg a Paksy család több évszázados virágzásának vagyoni alapjait II. Paksy László támogatásával. Dr. Németh Imre helytörténész PAKSI HÍRNÖK 4 1990. ÁPRILIS 26.
