Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-04-17 / 7. szám
Harc a túlélésért (III.) Xt ■■ ■ A sport, szórakoztató tevékenység adózása eltérne a többi vállalkozásétól. A kedvezményt az is indokolja, hogy a mai adórendszerben is kedvezményeket élvez a sport, másrészt számos új vállalkozói tevékenység alakulhatna ki, így élvezhetik azokat az előnyöket, amelyek járnak más típusú vállalkozásoknak is. A vállalkozás a kezdeti szakaszában preferenciákat kaphatna, ezeket később akár le is lehetne építeni. Ebből az elvből kiindulva, a bázisszervek a tőkeátadást költségként számolhatnák el. A részvénytársaság a nyereségből finanszírozhatna több, önköltségessé nem tehető sportágat. A sporttal kapcsolatos külön ráfordítások csökkentenék az adóalapot. Érdekesen alakulna az új gazdasági egység irányítása. Ha mindazok, akik tőkével beszállnak a vállalkozásba, alapítói jogokat kapnának, akkor a jelenlegi és az új vezetés nyilvánvalóan nem fedné egymást. Ráadásul egyes alapítók nem lennének érdekeltek a jövedelmezőségben, nem feltétlenül lenne értelme annak, hogy részt kapjanak a vezetésből. Ezek a nem érdekelt alapítók felügyelő bizottságot hoznának létre az új testület ellenőrzésére, munkájának értékelésére. Ebben a bizottságban helyet kapnának a fogyasztók, vagyis a baráti körök képviselői. Alapító lenne az egyesület is, tőkerésze azonban eltérne a többi alapítóétól, mert többségét a játékosállomány tenné ki úgy, hogy ezt az egyesület a vállalkozás rendelkezésére bocsátaná. A sportoló ugyanis elkerülne a bázisszervtől, és gyakorlatilag a piaci értéken jelenne meg. A vállalkozás ezzel ismerné el az egyesületben több éve folyó szakmai munkát. Az anyag elolvasása után kérdőjelek persze maradnak. Például amiatt, hogy bukás esetére nincs terv, de nem is kell, a vállalkozás több lábon áll, éppen ez a tény garantálja a sikert. Mi történik akkor, ha a csapat rosszul szerepel? Ez meglehetősen tág és szubjektív kategória. Ha egy kis kézilabdacsapat az NB I. alján sereghajtóként megkapaszkodik, az a számára siker, egy patinás nagyegyesület, - mint például a Ferencváros - labdarúgóinak viszont a középmezőny is kudarc. A vállalkozás vezetői tehát mérlegelnek, és ha céljaik eléréséhez nem látják megfelelőnek az együttes teljesítményét, akkor kivonják a tőkét, és átviszik egy másik egyesülethez. Ezek csupán gondolatok. Figyelemfelkeltésnek szántuk, főleg kisebb vidéki egyesületek figyelmébe ajánljuk. Ha túl akarják élni a várható nehéz időszakot, akkor lépniük kell és nem szabad várni. Napjainkban már nem érvényesül az a mondás: aki időt nyer, életet nyer. Ma már csak az marad talpon, aki minél előbb lép az új felé, aki bátran kezdeményez. A központi, a bázisszervi támogatások csatornái egyre vékonyodnak, lassan-lassan eldugulnak, így csak azok a sportegyesületek maradnak életképesek, akik maguk is tesznek érte (de nemcsak) valamit. Ahogy az élet bármely más területén, úgy a sportban is meg kell vívni a mindennapos harcot a túlélésért. ZERZA JÓZSEF PAKSI HÍRNÖK 14 1990. ÁPRILIS 17. Nagy és drága vásár volt Pakson A kecske mégis elment a vásárra Mesterségem címere... ...és a ló hol lehet? Gazdag volt a választék édes szívekből
