Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1990-04-17 / 7. szám

Harc a túlélésért (III.) Xt ■■ ■ A sport, szórakoztató tevékeny­ség adózása eltérne a többi vállalko­zásétól. A kedvezményt az is indo­kolja, hogy a mai adórendszerben is kedvezményeket élvez a sport, másrészt számos új vállalkozói te­vékenység alakulhatna ki, így élvez­hetik azokat az előnyöket, amelyek járnak más típusú vállalkozásoknak is. A vállalkozás a kezdeti szakaszá­ban preferenciákat kaphatna, eze­ket később akár le is lehetne építe­ni. Ebből az elvből kiindulva, a bá­zisszervek a tőkeátadást költség­ként számolhatnák el. A részvény­­társaság a nyereségből finanszíroz­hatna több, önköltségessé nem te­hető sportágat. A sporttal kapcsola­tos külön ráfordítások csökkente­nék az adóalapot. Érdekesen alakulna az új gazda­sági egység irányítása. Ha minda­zok, akik tőkével beszállnak a vál­lalkozásba, alapítói jogokat kapná­nak, akkor a jelenlegi és az új veze­tés nyilvánvalóan nem fedné egy­mást. Ráadásul egyes alapítók nem lennének érdekeltek a jövedelme­zőségben, nem feltétlenül lenne ér­telme annak, hogy részt kapjanak a vezetésből. Ezek a nem érdekelt alapítók felügyelő bizottságot hoz­nának létre az új testület ellenőrzé­sére, munkájának értékelésére. Eb­ben a bizottságban helyet kapnának a fogyasztók, vagyis a baráti körök képviselői. Alapító lenne az egyesület is, tő­kerésze azonban eltérne a többi ala­pítóétól, mert többségét a játékos­­állomány tenné ki úgy, hogy ezt az egyesület a vállalkozás rendelkezé­sére bocsátaná. A sportoló ugyanis elkerülne a bázisszervtől, és gya­korlatilag a piaci értéken jelenne meg. A vállalkozás ezzel ismerné el az egyesületben több éve folyó szakmai munkát. Az anyag elolvasása után kérdő­jelek persze maradnak. Például amiatt, hogy bukás esetére nincs terv, de nem is kell, a vállalkozás több lábon áll, éppen ez a tény ga­rantálja a sikert. Mi történik akkor, ha a csapat rosszul szerepel? Ez meglehetősen tág és szubjektív kategória. Ha egy kis kézilabdacsapat az NB I. alján sereghajtóként megkapaszkodik, az a számára siker, egy patinás nagy­egyesület, - mint például a Ferenc­város - labdarúgóinak viszont a kö­zépmezőny is kudarc. A vállalkozás vezetői tehát mérlegelnek, és ha céljaik eléréséhez nem látják meg­felelőnek az együttes teljesítmé­nyét, akkor kivonják a tőkét, és átvi­szik egy másik egyesülethez. Ezek csupán gondolatok. Figye­lemfelkeltésnek szántuk, főleg ki­sebb vidéki egyesületek figyelmébe ajánljuk. Ha túl akarják élni a várha­tó nehéz időszakot, akkor lépniük kell és nem szabad várni. Napjaink­ban már nem érvényesül az a mon­dás: aki időt nyer, életet nyer. Ma már csak az marad talpon, aki minél előbb lép az új felé, aki bátran kezdeményez. A központi, a bázis­szervi támogatások csatornái egyre vékonyodnak, lassan-lassan eldu­gulnak, így csak azok a sportegyesü­letek maradnak életképesek, akik maguk is tesznek érte (de nemcsak) valamit. Ahogy az élet bármely más terü­letén, úgy a sportban is meg kell vívni a mindennapos harcot a túl­élésért. ZERZA JÓZSEF PAKSI HÍRNÖK 14 1990. ÁPRILIS 17. Nagy és drága vásár volt Pakson A kecske mégis elment a vásárra Mesterségem címere... ...és a ló hol lehet? Gazdag volt a választék édes szívekből

Next

/
Thumbnails
Contents