Paksi Hírnök, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1989-10-01 / 2. szám

1989. november A Paksi Hírnök választási melléklete - 1 Paks Város Tanácsának választási programtervezete Magyarország válságos helyzetben van. Sok gon­dunk közül talán éppen a nemzeti egység hiánya a legfájóbb, mert hiába is hivatkoznánk a külső körül­ményekre, egymáshoz való közeledésünk, egymásra találásunk és összefogásunk ügye kizárólag rajtunk áll vagy bukik. Súlyosbodó aggodalommal tapasztaljuk, hogy a kü­lönféle hatalmi harcok és alkudozások során a részér­dekek és hatalmi ambíciók mind gyakrabban kereked­nek a társadalom, a nemzet érdekei fölé. Márpedig a meg nem gondolt tettek és gondolatok zűrzavarában nemcsak a nemzeti egység reménye sikkadhat el, vég­képp eltékozolhatjuk a vér nélküli megújulás esélyeit is. Bár városunk nem függetlenítheti magát az orszá­gos tendenciáktól, hiszen ahhoz ezer szállal kötődünk. Nekünk helyben kell munkálkodnunk azért, hogy a város intézményei működőképesek maradjanak, az ellá­tási feszültségek oldódjanak és célirányos fejlesztések­kel javítsunk a városlakók életkörülményein. Közös gondolkodásra és összefogásra szólítjuk fel Paks polgárait. Éppen ezért Paks Város Tanácsa október 27-i ülé­sén úgy döntött, hogy elkészíti és nyilvánosságra hozza tevékenységének önértékelését és választási program­jának tervezetét. Vállalja a lakosság általi megméretést és számít annak véleményére, javaslataira. A választási program véglegesítésére a lakossági fórumokon ösz­­szegyűjtött tapasztalatok, valamint a pártok és különbö­ző szervezetek véleménye alapján kerül sor. így válhat a program az egész város közös akaratává. Szabad választásokon dönthetik el az állampolgárok, hogy kik azok a személyek, akik a közös akaratot képe­sek megvalósítani és képviselni. Az atomerőmű építése előtt a vá­rosra a lassú változások, a tartós ér­tékrendek, nagyfokú stabilitás volt a jellemző. 1985-re a magyar városok közül a népességnövekedés dinami­káját tekintve Paks az első, mely sok esetben olyan ellátási gondok forrá­sa, melynek megoldása túlnő egy vá­ros, egy megye lehetőségein. Ez nem sikermutató, hanem tény. A lakosság megduplázódása, az értékrendek átrendeződése, az értel­miség számszerű növekedése stb. helyzetértékelésre, tényfeltárásra késztette a tanácsot. A közlemény sokféleképpen érté­keli az eddigi fejlődést, melyből kettőt kiemelünk: a) Sok minden épült a várossá vá­lás óta. Ebből a nézőpontból szemlél­ve óriási fejlődésnek lehetünk tanúi. Lakások, korszerű közintézmények stb. épültek. Hallatlanul nagy eredmé­nyek ezek, melyek mögött óriási anyagi és emberi erőfeszítések, áldo­zatvállalások húzódnak meg. b) Hogyan élt és él Paks azzal a vá­rosfejlesztő erővel, amely az erőmű építése kapcsán jelen volt és nap­jainkban is meghatározó anyagi és szellemi tényező. Ebben már megosz­lanak a vélemények és a tények iga­zolják, ez ideig a város részben tudott élni a lehetőséggel. Az együttműkö­dést nehezítő feszültségek sokat ol­dódtak, ezek oldásán való munkálko­dás a jövőben is fontos várospoliti­kai feladat. Az elmulasztott lehetőségeket mér­tékegységben kifejezni nincs mó­dunk, de mindannyian megpróbálunk tapasztalatot gyűjteni múltunkból és erőt meríteni az összefogás jó példái­ból jövőnk építéséhez. Az elmúlt időszak viszgálatánál több esetben összehasonlítást tet­tünk a magyar városok hasonló ellá­tottsági színvonalával. Ez segített ben­nünket a túlzásoktól megóvni, s felhív­ni a figyelmet a problémákra. 1. A város tanácsi gazdálkodása A tanács bevételei az 1985-1989. közötti időszakban közel 2 milliárd fo­rintban realizálódtak, mely összegen belül a szabályozott bevételek mellett 651 millió Ft (V. 34%-os arányban) sa­ját ún. érdekeltségi bevételeket tud­tunk realizálni gazdálkodási tevé­kenységünkkel, folyamatos törekvés­sel arra, hogy feladatainkat növekvő színvonalon tudjuk ellátni. A lakosság településfejlesztési hozzájárulása (teho) 8 millió Ft. A város üzemeltetési, működtetési kiadása több mint 1 milliárd Ft-ot tett ki, míg a beruházásra fordított összeg meghaladta a 750 millió Ft-ot. Ará­nyaiban a főbb működési területek költségmegoszlása a következő: Városüzemelés 137 millió, oktatá­sügy 410 millió, közművelődés 58 mil­lió, egészségügy és szociálpolitika 249 millió, sportmozgalom támogatá­sa 18 millió, felújítás 50 millió Ft. A tanács elsősorban a saját bevéte­lek realizálásával, vállalkozásaival - a nehezedő gazdasági helyzetben is - megőrizte jó pozícióját a környező te­lepülésekhez képest. Az együttműködés fokozása, a tele­pülésen tevékenykedő vállalatok és a lakosság anyagi támogatásai is jelen­tősnek tekinthetők az elmúlt időszak­ban. Az így befolyt anyagi támogatá­sok működési feladatokhoz 33,5 mil­lió Ft-tal a fejlesztésekhez 92 millió Ft­­tal kapcsolódnak. Az összefogásból realizálódott társadalmi munkaérték 674 millió Ft felett volt. 2. Társadalmi összefogás a városért Az 1985-ös választások óta szá­mottevő eredményt értünk el. 110 ut­cában 118804 m2 út, 125 utcában 30143 m2 járda, 39 utcában 11 215 m szennyvíz, 5630 fm vízvezeték, 2530 fm villanyvezeték, 50 785 m2 park épült. A közösségi létesítményeknél - római katolikustemplom, dunakömlő­­di faluház, nyugdíjasok klubja stb. - is jelentős a társadalmi munkavégzés. Néhány tanulság: az egyéni és kö­zösségi érdeket össze lehet kapcsol­ni. Érdemes megbízni az emberek­ben, hisz képesek a vezéregyéniség kiválasztására „felső útmutatás” nél­kül. A munkák során szövődött barát­ságok, a megrendezett utcabálok a közösségek kialakulását elősegítik. Paks példa lett a megyében és or­szágban is Sokan tanulmányozták és tanulmányozzák az összefogás moz­gatórugóit. A kiemelkedő társadalmi munkáért - három éven át - a város a legmagasabb országos elismerésben részesült. Az elismerés szimbólumát, a nemzeti zászlót és az ezzel járó anyagi juttatást az ország közismert vezetői - Pozsgay Imre, Horváth Ist­ván, Németh Miklós - adták át ünne­pélyes keretek között. A következő években is jól felfogott közös érdekünk, hogy megtaláljunk olyan értelmes célokat, amelyek meg­valósítása a város lakóinak ténylege­sen jobb körülményeket teremt és az emberek közvetlenül érzik hasznát, előnyét. És, hogy mi az a jó a lakosság­nak azt ne néhány vezető találja ki, ha­nem mondják meg maguk az állam­polgárok. Kötelességünk minden lehetőséget megadni ahhoz, hogy a valódi, hamisí­tatlan igények jöjjenek felszínre. A le­hetőségek a jövőben is végesek lesz­nek és az igényeket sorolni kell. A tel­jes nyilvánosság biztosításával dőljön el az, hogy mikor mit csináljunk, mit építsünk és hogyan, ahhoz mit ad a ta­nács és az utca lakója. Olyan időszak­ba érkeztünk, amikor a közműépítések sorában azok az utcák vannak vissza, ahol több az idős ember és nagyobb tanácsi és társadalmi segítségre van szükség. Úgy tisztességes, ha álljuk szavunkat és nagyobb segítséggel, de ezek az utcák is elkészülnek. 3. Együttműködés a nem tanácsi szervekkel Városunk fejlődésében nagy jelen­tősége van a különböző gazdasági, társadalmi szervekkel kialakult kap­csolatoknak, együttműködéseknek. Az elmúlt években a város lakossága és a vállalatok, szövetkezetek, intéz­mények érdekeit számtalan területen sikerült összeegyeztetni, ami szép eredményeket hozott. Ezt bizonyítják: a társadalmi munkában épített út-, járda- és szennyvízépítések, ame­lyekben a gazdálkodó szervek köz­reműködése nélkülözhetetlen volt. 1985-től megduplázódott és ma már 80 az együttműködési megálla­podások száma, melynek keretében a nem tanácsi szervek külön pénzösz­­szegekkel is támogatják a sport, a közművelődés ügyét, valamint gyer­mekintézményeink fejlesztését, jobb ellátottságának biztosítását. Ezeknek a kapcsolatoknak is tulajdoníthatók pl. az utóbbi évek nagyszerű sport­eredményei, a minőségi változások. A jövő sikereihez továbbra is nélkü­lözhetetlen a városban működő, illetve a Pakson érdekelt szervekkel való kap­csolatok fenntartása, gazdagítása és éppen ezért minden erőnkkel azon le­szünk, hogy ez így is legyen. 4. A tanács vállalkozásai Költségvetési üzem: A város üze­meltetésére és kisebb építőipari mun­kák elvégzésére alapították. Eredeti profilját megtartva bővítettük ki tevé­kenységét vállalkozásokkal, mely újabb 300 főnek biztosított munkaal­kalmat. Napjainkban 600 fő kb. 600 millió Ft árbevételt produkál 100 millió Ft körüli nyereséggel. Az eredményes működés lehetővé tette, hogy önerőből új telephely épül­jön, korszerű géppark álljon rendel­kezésre, valamint 50 millió Ft tőkerész­szel külfölddel közös vegyes vállalatot létesítsen. Továbbra is cél az üzem vállalkozási pozícióinak erősítése, újabb munka­helyek létesítésével az eredménytö­meg növelése, mely a város javára ke­rül felhasználásra. Vállalkozási iroda: 1988-ban hozta létre a tanács, elsősorban építőkö­zösségek szervezésére, ingatlanköz­vetítésre, telekalakításra, beruházá­sok bonyolítására és tervezési felada­tok ellátására. Első eredménye alapján életképes­nek bizonyul az iroda, rugalmasan, gyorsan és főleg olcsóbban szervezik a beruházásokat, felújításokat mint a Tolnaber. Megyei vállalatok: A megyei köz­ponttal működő vállalatok által végzett paksi szolgáltatások kivétel nélkül alacsony színvonalúak, helyenként a város ellátását veszélyeztetve működ­nek. Nem jó a kenyérellátás, gond van a vendéglátással, a mozival, a patyolat nem tud fejleszteni, meg kell teremteni a Tolna Megyei Népbolt Vállalat és a tanács közös érdekeltségét, stb.... Tovább nem tűrhetjük a vállalati te­hetetlenséget, nem kockáztathatjuk tovább a lakosság alapellátását. Célul tűztük ki az említett vállalatok fokoza­tos, vagy ha szükséges és lehetséges azonnali átvételét illetve elszakítását a megyétől, önálló helyi vállalatok létre­hozását. (Leányváll., kft. stb.) A megyei vállalatok nem érzékelik igazán a helyi problémákat, befolyáso­lásuk nehézkes. Gondjaink megoldá­sát csakis a helyi irányítással működő vállalat, vagy más ellátó szervezet je­lentheti. 5. Régebbi döntések átértékelése Építési tilalmak: Népszerűtlen dön­tések sorozatát vállalta magára a ta­nács, amikor napirendre tűzte a 20-25 éve fennálló építési tilalmak rendezését. Nem volt könnyű talál­kozni a hitüket vesztett emberek szá­zaival egy-egy alkalommal. Ebben a helyzetben jól dönteni már nem lehe­tett. A tanácstagság a „legkisebb rossz” elv alapján hozta meg a döntést. La­kóházak kisajátítását csak ott helyez­te kilátásba, ahol annak kártalanítási és emberséges elhelyezési feltételei biztosíthatók. így az 1985. évi építési tilalom alá vont ingatlanok száma 688-ról 1989-re 93-ra csökken. Az évtizedek óta húzódó építési ti­lalmak ügyére végre pontot kellett tennünk. Véget kellett vetnünk annak az állapotnak, hogy a tilalom alá vont utcákban nem épülhettek új házak, utak, járdák, szennyvíz, hogy a lakos­ság ezekben az utcákban elörege­dett, mert a fiatalok kénytelenek voltak másutt lakásgondjaikat megoldani, hogy az emberek a kisajátításra váró nyomasztó állapotban éltek. Tanácsunknak és minden tanácsi dolgozónak a jövőben azon kell fára­dozni, hogy a fejlődésből kizárt ezen városrészek az átlagosnál nagyobb tö­rődéssel erkölcsi és anyagi segítség­gel behozzák lemaradásukat. E felada­tok végzése nagyon következetesen és tervszerűen kell, hogy történjen, ezért az elmaradt közművesítés foko­zott tanácsi segítséggel történő végre­hajtására ún. rehabilitációs tervet is kell készíteni. Őrködnünk kell azon, hogy e terv mielőbb megvalósuljon és az ott élő emberek elfeledjék sérel­meiket. Tanuszoda: A társadalmi összefo­gás meghirdetésére a lakosságtól és a gazdálkodó szervezetektől 1985-ig, a beruházás fedezetének mintegy 15%-a folyt be. A gazdálkodó szervek a további támogatást nem vállalták. A tanács átvette az Uszodaépítő és Fenntartó Egyesülettől a beruházást, míg az feloszlatta önmagát. Reális alternatívaként merült fel az építkezés abbahagyása, és a felállított színből egy raktáráruház kialakítása, ezzel párhuzamosan PAV-segítség­­gel egy, a dunaújvárosihoz hasonló fedett uszoda létesítése. Végül is a tanács tiszteletben tartot­ta az eredeti döntést, a PAV pedig be­fejezte a beruházást és vállalta az üzemeltetést, mely további 15-20 mil­lió Ft évente. Az átvállalások kímélték a tanács költségvetését, melyet egyéb lakos­sági célokra fordíthattunk. Az Uszodaépítő és Fenntartó Egye­sület által a lakosságnak tett ígérete­ket a jogutód teljesítette (ingyen belé­pő stb.) csak márványtábla nem ké­szült. Ilyen előzmények után az alapító tagok talán megbocsátják ezt nekünk. PAV szakmunkásképző, szakkö­zépiskola, főiskola komplexum: A megyei tanács, a városi tanács és a PAV közös beruházásaként indult. Üzemeltetését a városi tanács költ­ségvetésében tervezték biztosítani. Az 1985. évi felülvizsgálat megálla­pította, hogy a beruházásban való részvétel, a majdani üzemeltetés je­lentős anyagiakat vonna el a városi ta­nácstól. (Az ötéves terv első négy évé­nek szinte valamennyi fejlesztési for­rását.) Ezért döntöttünk úgy, hogy a PAV vegye át a beruházást, és az üze­meltetést. Szerintünk a városlakók­nak a tulajdonjognál fontosabb, hogy megkülönböztetés nélkül, tehetségük alapján kerülhessenék be a paksi gyerekek a korszerűen felszerelt is­kolába. A megtakarított beruházási és üzemeltetési összeget más fontos cé­lokra fordította a tanács. Pinceproblémák. A városban ko­moly gondot okoz a használaton kívüli pincék által veszélyeztetett területek biztonságának megőrzése. A város legsűrűbben alápincézett területré­szei az egykori városmag körzetébe esnek. Feltártunk mintegy 1550 db pincét, melynek hossza 19 km és 68500 légm3. A még feltáratlan pin­cék mennyisége is jelentős. Paks 1987-ben csatlakozott az or­szágos pinceprogramhoz. Ebben az időszakban jelentkezett a pinceve­szély nagyobb mértékben, melynek hatására történt a pincék pontos fel­­térképezése. Ha a veszélyhelyzet ko­rábban ismertté válik, nagyobb köz­ponti forrás jutott volna a településnek a gondok leküzdésére. (Példa rá Szekszárd város, amely időben je­lezte veszélyeztetettségét, 1980-tól 130 millió Ft központi támogatást ka­pott, holott a pincék száma és össz­­hossza alapján kevésbé veszélyezte­tett mint Paks). A problémát fokozza a szennyvíz­­hálózat kiépítetlensége, a szennyvi­zek helyi szikkasztása. Az utóbbi időben a lösztalajba vájt pincék roskadása, omlása, a meg­épült házak veszélyeztetése komoly lakossági feszültség forrása. Anyagiak hiányában tanácsunk ed­dig nem tudott tervszerű feltárásra, pince megszüntetésre vállalkozni. 1985-től 18 millió Ft ráfordítás csak a közvetlen veszély elhárítására volt elegendő. (A pinceproblémák teljes felszámolása 150 millió Ft-ot igényel­ne.) A következő időszakban tovább kell szorgalmazni a veszélyhelyzet központi elismerését, támogatás megszerzését. A veszélyeztetettség és a pénzügyi lehe­tőségek függvényében ütemterv készí­tése szükséges. 6. Egészségügyi és szociális ellátás Az ágazat folyamatos fejlesztése csak részben tudta követni a lakosság számának növekedését. így az egy kör­zeti orvosra jutó lakosok száma Pakson még 1988-ban is 26%-kal magasabb mint a megye városainak átlaga. A szak­­rendelést tekintve pedig a városok kö­zött a középmezőnyben foglalunk he­lyet. Az elmúlt négy év során 1 körzeti orvosi, 1 gyermekorvosi és 1 fogorvosi körzetfejlesztés történt, mely lényegé­ben megoldotta az alapellátás feszült­ségeit. A szakorvosi ellátás új szakrendelé­sek beindításával bővült. 1985-1989 között az orr-fül-gégészet, reumatoló­gia, sportorvosi szakrendelés, gyer­mek-ideggondozó, diabetes tanácsadó kezdte meg működését. Az ellátás szín­vonalát azonban nemcsak a mennyisé­gi mutatók határozzák meg, hanem a lé­tesítményi feltételek és a felszereltség is. A csoportos körzeti orvosi rendelés megvalósult, így folyamatos az egészségügyi ellátás. Jelenleg is prob­lémát jelent, hogy a szakorvosi rendelé­sek és gondozóintézetek 6 épületben, a város különböző pontjain vannak elhe­lyezve, igy a betegeknek több szakvizs­gálat elvégzése esetén utazgatniuk kell. A rendelők felszereltsége az elmúlt évek során számottevően nem javult. A PAV által biztosított 5 millió Fttámogatás lehetővé teszi, hogy a műszerezettséget javítsuk. így kerül sor egy diagnosztikus ultrahang- és EKG-készülék, valamint egyéb műszerek vásárlására. Az ellátá­si színvonal megőrzése érdekében to­vábbra is szükség lesz hasonló összeg biztosítására. A szociális ellátás iránti igények az elmúlt négy év során egy­részről a lakosság elöregedése miatt, másrészről pedig az egyre romló élet­­színvonal miatt folyamatosan emelked­tek. Az intézeti ellátást az Egyesített Szo­ciális Intézmény keretében működő Gondozási Központ és Időskorúak Szociális Otthona biztosítja. Az intézmény tárgyi, létesítményi fel­tételei az elmúlt időben lényegesen ja­vultak (a szociális otthon teljes rekonst­rukciója 1985-ben befejeződött, a gon­dozási központ 1987-ben költözött vég­leges és megfelelő helyre). A gondozási központhoz tartozik az idősek klubja, a házi gondozás (a gondozói állások szá­ma 1985-1989. között 4-ről 6-ra emel­kedett, így megoldódott a dunakömlődi házi gondozás is), és a szociális étkez­tetés szervezése (étkeztetettek száma 1985-ben 105 fő, jelenleg 225 fő). A szociális otthon a meglévő mennyi­ségi igények kielégítésre nem képes. Bővítése, illetve az igények más formá­ban történő biztosítása szükséges. (Pl. gondozóház építése). 1987-ben pályá­zatot nyújtottunk be családsegítő köz­pont létrehozására. A központi támoga­tást 1989-től megkaptuk. A CSSK tárgyi, személyi feltételeinek megteremtése fo­lyamatban van. Feladata a családok se­gítése, érdekeinek védelme. CSSK szol­gáltatásokat szervez, tanácsadó hálóza­tot működtet. A szociális ellátás legköz­vetlenebb módja a segélyezés. A felnőtt­­védelmi segélyek összege 1985-1989. között 1,7 millió Ft-ról 4 millió Ft-ra emel­kedett. Várható az igények további folya­matos és nagyarányú növekedése, melynek pénzügyi fedezetét még átcso­portosítással is biztosítani kell. A jövőben igazi előrelépést egy új szakorvosi rendelőintézet és egy teljes ellátást bjztosító szociális intézmény je­lenthet És ez csak az intézményi oldal. Általában többet kell törődnünk a lakos­ság szociális állapotával. Az egyre több szociális gonddal küzdő család fokozot­tan érzékeny nagyobb törődést igényel. Ki kell szélesíteni a társadalmi hálóza­tot az idős, beteg, elesett emberek gond­jainak megismerése és orvoslása érde­kében. Felértékelődik tehát a szociálpoli­tika. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents