Polyák Petra: „A hallgatóknak meg kell lenni” A felsőoktatási beiskolázás és felvételi rendszere az első ötéves terv idején - Egyetem és társadalom 1. (Pécs, 2016)

A szakmai felvételi vizsga bevezetése és a keretszámok csökkentése

„kulákgyerekeket’’javasolnak, nem képesek helyesen megállapítani a szociális kategóriákat és „liberálisan” osztályoznak annak érdekében, hogy jeles és kitűnő eredménnyel minél több tanulójukat juttassák be a felső- oktatásba — ezekben az érvekben sem maradtak el.316 A tanulók származási kategorizálásával kapcsolatos kritikák nagy részben abból eredtek, hogy az ötvenes évek elején zajló társadalom- és foglalkozásszerkezeti átalakulásoknak köszönhetően egyre problematikusabbá vált a vagyoni-foglalkozási helyzet három időpontja (1938, 1944 és „jelenleg”) közötti változások értelmezése. Egy 1953-as minisztériumi módszertani utasítás ezért részletesen felsorolta, hogy mely foglalkozási ágak mely származási kategóriának feleltethetők meg, a foglalkozásváltozás helyes megítélésével kapcsolatban pedig úgy fogalmazott, hogy a besoroláskor a három időpontból azt a helyzetet kell figyelembe venni, amely a tanuló társadalmi identitását, politikai nézetrendszerét legjobban meghatározhatta. Az útmutató szerint, ha az apa „

1938-ban molnársegéd volt, 1944- ben ipari felügyelő lett, majd megszerezte a mérnöki diplomát és 1947-től mérnök, a hallgató származását, függően a hallgató (tanuló) születési évétől, egyénileg kell elbírálni. Másképp bírálandó el az a hallgató, aki 1938-ban 5 éves és másképp akkor, ha 10 éves volt. 5 éves gyermek gondolkodásának kialakulását az apának pl. molnársegéd foglalkozása nem befolyásolta még annyira, mint a 10 éves gyermekét. ”317 A kiemelt káderekre ez természetesen nem vonatkozott, esetükben továbbra is az eredeti foglalkozás számított döntőnek.

Az 1953. évi felvételik során növekedett az egyetemek és főiskolák hatásköre is. Az intézmények ekkortól maguk dönthettek arról, hogy kit szeretnének felvenni. A felvettek listáját nem kellett jóváhagyásra fel- küldeni a minisztériumba, ezzel azonban rájuk hárult az átirányítások koordinációja is.318 Bár mutatkoztak jelei az egyes intézmények együttműködésének (főként azonos képzési területeken), ez azonban korántsem volt zökkenőmentes: „Az elmúlt évek gyakorlatától eltérően a folyó

316 Pl. MNL OL XIX-I-5-d. KM KOLL 1953.jún. 25-i ülés; XIX-I-2-k. OM KOLL 1953. szept. 17-i ülés; HUNG SZOTE 1953. szept. 29-i, I. rendes ülése. Vö. Szemelvények — 10. sz. dokumentum.

317 PTE EL VIII.205.b. Biz. 43-1952/53. Tervezet a szociális származás megállapításához, 1953. máj. 4.

318 A minisztérium egy kb. 3-5%-os keretet tartott fenn magának, hogy maradjon némi mozgástere a fellebbezések elbírálásakor. MNL OL XIX-I-6-c. FoM KOLL 1953. febr. 6-i ülés.

88