Polyák Petra: „A hallgatóknak meg kell lenni” A felsőoktatási beiskolázás és felvételi rendszere az első ötéves terv idején - Egyetem és társadalom 1. (Pécs, 2016)

A beiskolázás és a felvétel gyakorlatának kialakulása - A beiskolázási propaganda és agitáció

törölte el a laboratóriumi és a vizsgadíjakat, továbbá tandíjkedvezményt helyezett kilátásba az alacsonyjövedelmű szülők gyermekei számára. A Szabad Nép egyik cikke pedig odáig ment, hogy a taníttatás az állami „áldozatvállalás” miatt tulajdonképpen nem is jelent költséget a munkáscsaládok számára, nekik mindössze arról az összegről kell lemondaniuk, amelyet a diák megkeresne, ha továbbtanulás helyett azonnal munkát vállalna.134

Saját beiskolázási körzetében az agitációba minden egyetemnek és főiskolának is be kellett kapcsolódnia.135 136 A VKM főként azoktól az intézményektől várt el fokozott aktivitást, melyek iránt csekélyebb érdeklődés mutatkozott. A beiskolázási munka lényegét 1949 februárjában Mérei Ferenc, az Országos Neveléstudományi Intézet igazgatója így magyarázta az e szempontból kifejezetten problémás pedagógiai főiskolák oktatóinak: „A mi feladatunk a hallgatók összetoborzása, a főiskoláknak maguknak kell gondoskodni arról, hogy megkeressék azokat a hallgatókat, akikre szükségük van és odahozzák a főiskolára (...). Ezt úgy képzelem, hogy pl. a pécsi főiskolán felmérik saját körzetüket és megdolgozzák ennek a kerületnek (...) [a] tanulóit és beszélnek előttük a pedagógiaifőiskoláról; meghívják őket a pedagógiaifőiskola épületébe, stb. s mind odafog iratkozni. (...) Ha ilyen módon a főiskolák meggyőzték a hallgatókat, tudnak válogatni a szociális összetétel szempontjából, a rátermettség és a színvonal szempontjából. (...) Nem lehet előállni ősszel azzal, hogy nem jött hallgató, a hallgatóknak meg kell lenni. A tanároknak az a dolga, hogy nevelőt képezzenek, ami ott kezdődik, hogy megkeresik azt, akit képezni fognak.,>136 Az instrukció ebben a formában szinte bármely egyetem-főiskola vonatkozásában elhangozhatott volna.

Az intézmények meglehetősen változatos módszerekkel próbálták „beédesgetni” leendő hallgatóikat. A leggyakoribb a végzős középiskolás osztályok „lelátogatása” és népszerűsítő előadások tartása volt, ahol egy kiküldött oktató és egy-két DISZ-tag próbálta meg felhívni az intéz134 A tudomány erődjéért. Szabad Nép, 1949. júl. 1. 3.

135 Az egyes intézmények változatos propaganda-módszereiről részletes beszámolót nyújtanak a Közoktatási Közlönyben 1952 márciusától megjelenő Iskoláztatási tájékoztatók. Továbbá ld. Szemelvények - 3/a-e. sz. dokumentumok.

136 MNL OL XXVI-I-l-a. 9. d. 57. t. A pedagógiai főiskola fejlesztési terve, d. n.

44