Polyák Petra: „A hallgatóknak meg kell lenni” A felsőoktatási beiskolázás és felvételi rendszere az első ötéves terv idején - Egyetem és társadalom 1. (Pécs, 2016)

Felsőoktatás a tervgazdaság szolgálatában - Keretszámok és arányok "bűvöletében"

— hirdette 1949-ben a Szabad ISI ép, és egymást érték azok a nyilatkozatok, amelyek szerint az országnak soha nem látott mértékben van szüksége orvosokra, tanárokra, műszaki és mezőgazdasági szakemberekre, és a társadalmi igazságosság elve is a felsőfokú intézmények „kinyitását” igényli.79 Mivel az ötéves tervben meghatározott keretszámok teljesítése feltétlen prioritást élvezett, a felsőoktatási intézmények befogadóképessége, személyi és technikai feltételei mindössze a megoldandó feladatok sorában jöttek számításba.80 A hallgatói létszámnövekedés személyi és tárgyi feltételeire vonatkozó megfontolások alig kaptak nyilvánosságot (vagy figyelmet), az igények a lehetőségekkel szemben elsőbbséget élveztek. A közoktatás felemelt ötéves tervének az ОТ és a VKM között lezajlott, 1951-es vitájára 1954-ben a minisztérium egyik munkatársa így emlékezett: „(...) az első pillanattól kezdve úgy alakult a helyzet, hogy a vezető elvtársak mind a Pártközpontban, mind az Országos Tervhivatalban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a számokat teljesíteni kell, az anyagi feltételek pedig majd a lehetőség szerint alakulnak.”81

A felsőoktatás egészére vonatkozó „globális” keretszámok (tágabb értelemben) valóban nem korlátozási célokat, hanem a felsőoktatás tömegesítését szolgálták. Folytonos emelésüket mindennapi munkája során a minisztérium úgy élte meg, hogy minden korábbinál több hallgatót kell felkutatnia és bevinnie az egyetemekre és főiskolákra. A VKM Kollégiumának 1950. januári ülésén Szávai Nándor államtitkár a középiskolai

79 Több szakembert! Szabad Nép, 1949. ápr. 29. 1. VÖ. pl. Ezrével és tízezrével van szükségünk kitűnően képzett káderekre. Fiatal Magyarország, 1948. dec. 16.16.; Több szakembert! Szabad Nép, 1949. ápr. 29.1.

80 1948 májusában a VKM Statisztikai Osztálya egyik előadójának, Kilczer Gyulának a számításai szerint az 1947/48. tanévben egy egyetemi tanárra (tansegédszemélyzet nélkül) a hittudományi karokon 6,3, a jogi karokon (a jogakadémiákkal együtt) 56,4, az orvosi karokon 33,2, a bölcsészkarokon 25,5, az ún. technikai képzések esetén pedig 68,1 hallgató jutott. Kilczer azonban úgy vélte, ,,[m] inden számítás nélkül is bizonyos, hogy a mostani állapot zsúfoltságot jelent", de a zsúfoltság egy „arányszánd, jelentése viszonylagos', így „kritikátlan hangoztatása értéktelen, sőt (...) még téves következtetésekre is vezetheti' Mivel a gazdasági fejlődés feltétele a szakképzett munkaerő- érvelt a szerző -, az „országos»kereslet«szempontjából - már pedig ez a döntő- talán nem is zsúfolt egyes karoknak a benépesülése'. Kilczer Gyula: Az egyetemek zsúfoltsága a statisztika tükrében. Köznevelés, 1948.jún. 1. 242-244.

81 Idézi: Kovács 2012.628. Vö. továbbá Szántó György 77. sz. jegyzetben idézett megjegyzésével.

28