Polyák Petra: „A hallgatóknak meg kell lenni” A felsőoktatási beiskolázás és felvételi rendszere az első ötéves terv idején - Egyetem és társadalom 1. (Pécs, 2016)
Összegzés - A beiskolázási és felvételi rendszer társadalmi hatásai
felsőoktatás tervezésének nem az egyéni kereslet kiszolgálása volt a célja, az oktatásirányítás számára a jelentkezők nem megfelelő pályaválasztási elképzelései, 1953 után pedig a megnövekedett igény általában már terhet jelentettek.364 A felsőoktatás kapacitása az ötéves tervben megfogalmazott gazdaság- és társadalompolitikai célok megvalósításának függvénye volt, így az egyéni továbbtanulási törekvések csak e célrendszer teremtette korlátokon belül érvényesülhettek. A társadalmi egyenlőség jelszava az ötvenes évek elején nem (csak) az esélyek kiegyenlítését jelentette: a „munkás- és parasztszármazású” tanulók pozitív diszkriminációját ugyanis a múltbéli hátrányos helyzet mellett a jövőbeli politikai szerep biztosításának szándéka is motiválta.365 Ennek következtében a számos valóban szükséges és pozitív intézkedés — mint a tan- és vizsgadíjak csökkentése, az ösztöndíj- rendszer és a diákszociális szolgáltatások bővítése - mellett a felsőoktatás „kinyitása” egyúttal egyes társadalmi csoportok felvételi lehetőségeinek korlátozásával is járt. A származási kategorizáció, illetve a „munkás- és parasztszármazású” hallgatók kívánt arányának előírása mindenki számára megnehezítette a felsőoktatásba való bejutást, aki nem a preferált csoportokhoz tartozott. Legfőképpen azokét, akik az „osztályidegen” kategóriába kerültek. Ok továbbtanulási igényeiket a gyakorlatban ritkán realizálódó különleges engedélyen kívül a „származásukra” utaló adatok elhallgatásával, protekcióval vagy egy-két üzemi munkásként eltöltött évvel „korrigált” önéletrajz segítségével próbálhatták meg kielégíteni. A pártállam - szovjet mintájú — oktatási modellje a felsőoktatási intézményekre speciális „üzemként” tekintett,366 ahol a diákok „munkája” a tanulás, azaz a szocializmus felépítéséhez szükséges szaktudás elsajátítása lett. A tanulás és a termelés, a (felső)oktatási intézmény és az üzem azonosítása nemcsak a pártpropaganda nyelvi szintjén,367 hanem a szocialista munkavégzés jellegzetességeinek átvételében is megnyilvánult: az intézményi „normát” a hallgatók létszáma, szociális megoszlása és tanulmányi átlaga jelentette. A hallgatókat változatos jelmondatokkal („Tanulj többet, hazádat építsd!", „Taníts és tanulj ma jobban, mint tegnap!", 364 Vö. Kovácsy 1981.200. 365 Vö. Örkény 1991.24.; Sáska 2006.593-600. 366 Barakonyi Károly a „tudás-erőmű” kifejezést használja. Barakonyi 2004.54. 367 Pl. Az egyetem a mi üzemünk a mi harci területünk. Szabad Nép, 1951. jan. 11.4. 103
