Polyák Petra: „A hallgatóknak meg kell lenni” A felsőoktatási beiskolázás és felvételi rendszere az első ötéves terv idején - Egyetem és társadalom 1. (Pécs, 2016)
Összegzés - A beiskolázási és felvételi rendszer társadalmi hatásai
tek a központi gazdaságfejlesztési tervhez, hogy a beiskolázási rendszer átalakítása mindaddig nem volt lehetséges, amíg annak célkitűzései 1953 nyarán meg nem változtak. A súlypontok áthelyeződésének következményei ezt követően szükségszerűen jelentkeztek a keretszámok csökkentésével. Noha az oktatásirányítás ekkortól azt is elismerte, hogy javul a felvételi folyamat hatékonysága, azt tagadta, hogy korábbi problémái kizárólag ebből fakadtak volna.362 A bekerülők létszáma, meg- és eloszlása felett a pártállami oktatásirányítás oly mértékű kontrollt kívánt gyakorolni, hogy még egy jól tanuló, minden eszközzel támogatott munkás- vagy parasztszármazású középiskolás sem lehetett biztos benne, hogy az általa választott pályára kerül, bár erre kétségkívül neki volt a legtöbb esélye. Egy érettségiző diák felsőoktatásba vezető útját rendkívül sok szereplő számos szakmai- politikai érdeke, adminisztratív-bürokratikus gyakorlata befolyásolhatta (ld. például a „létszám feletti” jelentkezőkhöz való viszonyt), de emellett olyan banális tényezők is, mint például az időtényező (ti. az, hogy melyik napra hívták be felvételizni), vagy olyan bürokratikus hibák, mint a jelentkezési lapok elkeveredése. A beiskolázási és felvételi rendszer társadalmi hatásai A felsőoktatás „kinyitása” a korábbinál jóval több fiatal és felnőtt számára biztosította a továbbtanulás lehetőségét. Bővült az egyetemi/főiskolai oklevéllel rendelkezők aránya, ezzel együtt nőtt a társadalom kulturális és műveltségi színvonala.363 A társadalom egyre nagyobb része szerzett tapasztalatokat arról, hogy a hosszabb idejű iskoláztatás milyen előnyökkel járhat. A hallgatólétszám emelkedése azonban nem a felsőoktatás iránti kereslet spontán növekedéséből származott, hanem központilag meghatározott cél volt, azaz szándékos „tömegesítésről” beszélhetünk. Ennek érdekében az oktatásirányítás manipulált információkkal szándékosan „gerjesztette” a felsőoktatás iránti (nemcsak egyéni, hanem társadalmi) keresletet. Ez pedig azzal a pozitív és tartós hozadékkal járt, hogy a társadalom olyan köreiben is megteremtette a továbbtanulás igényét, amelyek tagjai korábban erre nem gondoltak/gondolhattak. Minthogy azonban a 362 Vö. Halász 1954.193. 363 Vö. KSH NépSz 19-22. 102
