Polyák Petra: „A hallgatóknak meg kell lenni” A felsőoktatási beiskolázás és felvételi rendszere az első ötéves terv idején - Egyetem és társadalom 1. (Pécs, 2016)
Összegzés - A felsőoktatási terv teljesítésének "üzemzavarai"
sen ellentmondásos volt azonban, hogy az agitációs feladatokat is felvállaló egyetemek és főiskolák bármennyi erőfeszítést is tettek a minél több és minél alkalmasabb tanuló meggyőzésére, ennek eredményét a megyei szervek vagy a minisztérium átirányítási javaslatai könnyen felülírhatták. Az átirányítás, valamint a menet közbeni korrekció (ti. az átjelentkezések) korlátozása ráadásul „gazdaságtalan” volt, a jelentkezők motivációjának felülírása ugyanis csökkentette annak esélyét, hogy a felvett hallgató valóban meg is szerzi diplomáját. A rendszer kontraproduktivitása a tanévek előrehaladtával egyre nyilvánvalóbbá vált, a hallgatók lemorzsolódása lassacskán felemésztette az ünnepelt eredményeket: a műszaki egyetemeken 1949/50-ben a „munkás- és parasztszármazású” hallgatók az elsőévesek között 54,6%-ot, négy évvel később, az 1952/53. tanévben a negyedévesek között már csak 46,6%-ot tettek ki.359 A csekélyebb érdeklődésre számot tartó képzések esetén a felvételi csak a válogatás illúzióját teremtette meg, hiszen a felvételin megjelenők és a felveendők létszáma sokszor alig különbözött. De ha volt is elég jelentkező, a felvételi bizottságok mozgásterét nemcsak a kötelezően teljesítendő szociális arányok szűkítették, hanem az is, hogy a tudás megítélésében is politikai szempontokat kellett érvényesíteni. Nem ajelöltek egymáshoz viszonyított kiválósága volt a rangsorolás alapja, a felvételhez szakmai szempontból elegendő volt a felsőfokú tanulmányokra való alkalmasság, de a politikai „fejlettség” ezzel szemben is prioritást élvezett.360 361 A tanulmányi kiválóság szempontjából csak az azonos „osztály- helyzetűeket” lehetett összemérni. A hallgatók előképzettségének hiányaiból fakadó problémák miatt a felsőoktatási intézmények alapvető érdeke volt a tudás és az alkalmasság szerepének erősítése a felvétel feltételei között, ám a szakmai szempontokat felülírta a tömegesítés és a hallgatói összetétel döntő mértékű megváltoztatásának szándéka. A pártállami oktatásirányítás a problémák rendszerszintű jellegét csak 1951-52 fordulóján ismerte (f)el. Az „égető káderhiány” megoldása és a „régi uralkodó osztály tudásmonopóliumának megtörése” azonban továbbra is fontosabb feladat volt, így a felsőoktatásban jelentkező negatív következmények ideiglenes mellékhatásnak, „elkerülhetetlen rossznak” minősültek.36’ A célok oly mértékben kötőd359 Ladányi A. 1986.48. 360 Lukács 1991.63-65.; Sáska 2006.603-604. 361 Vb. Lukács 1991.18-19. 101
