Polyák Petra: „A hallgatóknak meg kell lenni” A felsőoktatási beiskolázás és felvételi rendszere az első ötéves terv idején - Egyetem és társadalom 1. (Pécs, 2016)

Összegzés - A felsőoktatási terv teljesítésének "üzemzavarai"

finom lebeszélésig jutottak. A tudás és a tudomány 1949—50-es évekbeli „erődjeiből” 1954-re „kacsalábon forgó mesevárak” lettek.

Az oktatásirányítás - az uralkodó párt általános politikai gyakorlatának megfelelően - egyébként is döntő szerepet tulajdonított a propagandának: a jelentkező problémák számottevő részét hitte megoldhatónak megfelelő (és nem ritkán manipulált) üzenetek közvetítésével, minden más esetben pedig ad hoc adminisztratív-bürokratikus eszközökkel avatkozott be a felvételi folyamatba. E módszerek alkalmazása, ha aktuális problémákat rövidtávon orvosolt is, legtöbbször újabbakat generált.357

Az alapvető problémát ugyanis a tervezhetőség prekoncepciója, a tervezés hibás módszertana, valamint az így előállt terv miszticizálása eredményezte. A „terv = törvény” elv hangsúlyozása a végrehajtás szintjén kizárta - noha formálisan szorgalmazta - a tervszámok rugalmas kezelését, és háttérbe szorított olyan, szintén gyakran hangoztatott elvi megfontolásokat, mint például az átirányításba való tanulói beleegyezés fontosságát. A végrehajtás elvei és elvárt gyakorlata között komoly ellentmondások mutatkoztak, a megyei-iskolai szervek és a felsőoktatási intézmények számára azonban nyilvánvaló volt, hogy nem az átirányítások „mechanikussága” vagy a keretszámok „merev kezelése”, hanem a tervfegyelem megsértése miatt számíthatnak retorziókra.

Az agitatív és bürokratikus presszió azonban nem helyettesíthette a két legfontosabb, ám figyelmen kívül hagyott tényezőt: a tanulói érdeklődést és a középiskolai merítési bázist. Eleinte minden felmerülő kritika önigazolásként hatott, vagy a „reakció aknamunkájaként” értelmeződött.358 Az első, „belülről érkező” kritikák utáni „finomhangolás” kezdetben csak az alsóbb szervezeti szintek munkájára terjedt ki. A minisztérium az utólagos átirányítások negatív hatásai, azaz a hallgatók nagymértékű lemorzsolódása miatti felelősséget igyekezett áttolni a beiskolázást megyei és helyi szinten végző szervekre: a középiskolákra, a megyei iskolabizottságokra és nem utolsósorban a felsőoktatási intézményekre.

Utóbbiak számára a felvételi eleinte kevésbé szakmai, mintsem inkább propaganda- és adminisztratív tevékenységet jelentett. Meglehető357 Vö. Tímár 1989.41-44.

358 Vö. dühös támadások, amelyeket a reakció az egyetemi felvételek ellen indított, minden vonalon mutatják, hogyjó munkát végeztünk!' Szántó György: Az egyetemi reform. Köznevelés, 1948. okt. 15. 491.

100