Polyák Petra: „A hallgatóknak meg kell lenni” A felsőoktatási beiskolázás és felvételi rendszere az első ötéves terv idején - Egyetem és társadalom 1. (Pécs, 2016)
Összegzés - A felsőoktatási terv teljesítésének "üzemzavarai"
Összegzés A felsőoktatási terv teljesítésének „üzemzavarai” Az egyetemi-főiskolai hallgatók létszámára és összetételére vonatkozó pártállami elképzelések végrehajtásának ötvenes évek eleji „teljesítményei” ismertek: az 1949/50. és 1954/55. tanévek között a nappali tagozatos hallgatók száma több mint másfélszeresére, az összes hallgatók létszáma több mint kétszeresére növekedett. 1952/53-ra „megtörték” a „volt uralkodó osztályok” oktatási-kulturális monopóliumát: a nappali tagozaton minden második hallgató „munkás- vagy parasztszármazású” volt (vagy legalábbis így tartották számon).356 Az oktatási minisztérium minden évben a terv (túl)teljesítését regisztrálta, a beiskolázási folyamat eredmény-centrikus megközelítése azonban eleinte elfedte, hogy a „sikerhez” számos adminisztratív, bürokratikus és rendkívül kontraproduktiv beavatkozáson keresztül vezetett az út. A pártállami oktatásirányítás a felsőoktatási intézmények benépesítését — egy üzem termeléséhez hasonlóan — pontosan tervezhetőnek, számszerűsíthetőnek, irányíthatónak és ellenőrizhetőnek vélte, ennek érdekében igyekezett a felvétel folyamatának minden fázisát aprólékosan szabályozni. Ezt annak ellenére megvalósíthatónak vélte, hogy maga a terv, melyet teljesíteni kívánt, szinte folyamatosan változott. Bár meglehetősen sok kimutatással rendelkezünk, az egyes tanévek tervteljesítése mégis alig rekonstruálható lépésről lépésre: mivel minden jelentés más és más „tervet” igyekezett teljesíteni, csak annyi bizonyos, hogy ez a végén „hivatalosan” mindig sikerült... A beiskolázási kampányok a középiskolások, pedagógusok, egyetemi hallgatók és oktatók, párt- és tömegszervezeti agitátorok, népnevelők, valamint a tanügy-igazgatási rendszer dolgozóinak ezreit mozgatták, sőt, 1950-től e rohamtempó már az egész tanévben állandósult. Az agitáció végig a jó tanulmányi eredménnyel rendelkező munkás-paraszt fiatalokra és szüleikre gyakorolta a legnagyobb nyomást. A propaganda által közvetített üzenetek minden tanévben az aktuális problémáknak megfelelően „finomodtak”, olyannyira, hogy végül szinte ellentétes előjelűvé váltak: az intenzív és időnként agresszív rábeszéléstől 1954-re a 356 Sáska 2006. 597. Vö.Táblázatok — 3., 4., 5. sz. táblázatok. 99
