Hudi József (szerk.): Voyta Adolf visszaemlékezései (Pápa, 2012)

VI. A kiegyezés utáni hétköznapok

Voyta Adolf visszaemlékezései

darabokat a konyhaszerekből; fakanalat s a t[öbbi]. Ez mind curiosum420 volt neki.

Ki is vittem Lőrintére,421 hogy egy vidéki gazdaságot is lásson. Lina néni csak maga volt kint. Miután megnéztük a gazdaságot, ebédre hívtak. Négyen ültünk az asztalnál: Lina néni, King, én és a botos ispán. A tolmács én valék.

Jó ebédünk volt, az ispán azonban felkelt a feketekávé előtt és Luiza néni kezét megcsókolva eltávozott a dolgára. King nagyot nézett. Ebéd után asztalbontáskor felkelve, ő is kezet csókolt Lina néninek. Ez neki fel sem tűnt, mert nálunk szokás. De elmenetelkor, a hazafelé úton nem állta meg, hogy me[n]nyire meghatotta őt az a kéz- csókolás, úgyhogy ő is ennek a hatása alatt örömest kezet csókolt először életében valakinek, mert Angolországban nem ismerik a kézcsókot. Azt mondta, hogy ez az eset oly szép, oly megható magyar szokás, amilyen csak lovagias népeknél fordul elő.

Vendégeimnek be akartam mutatni a magyar mulatságot, [ezért kértem] hogy csináljanak egy kis murit jövő vasárnap a casinó kertben az angol vendégek tiszteletére. Volt is, úgy vitték a kis misst,422 hogy a lába is alig érte a földet. Lázár Andor423 atyja akkor még fiatal ügyvéd

420 curiosum (latin) = ritkaság, különlegesség

421 Lőrinte kisközség, határa 1437 kh, lakossága 1869-ben 142 fő volt. 1898-ben a népesség csökkenése miatt Kolontár községhez csatolták. ILA-KOVACSICS 1964. 250.

422 miss (angol) = kisasszony

423 Lázár Andor (Pápa, 1882. március 8. - Leányfalu, 1971. június 12.) református ügyvéd, politikus, országgyűlési képviselő, gazdasági szakíró. A pápai református gimnáziumban érettségizett, a budapesti tudományegyetemen szerzett jogi doktorátust (1903), majd ügyvédi oklevelet (1906). 1906-tól gyakorló ügyvéd Budapesten, 1932— 1938 között előbb a Gömbös-, majd a Darányi-kormány igazságügy-minisztere volt. 1931-től Szentes, 1935-től Debrecen országgyűlési képviselője. 1933-ig a Magyar Távirati Iroda alelnöke. A második világháború után, egészen 1950-ig ügyvédi munkájából élt. 1951-ben kitelepítették az Alföldre, ahonnan 1953-ban szabadult. Ezután haláláig Leányfalun élt. 1906-ban jegyezte el szentkirályszabadjai Márfíy Ede minisztériumi osztálytanácsos Irén nevű lányát. - Eljegyzés. = PH 3 (1906) 50. sz. (december 15.) 6., KENYERES 1981.1. 468-469., LÁZÁR 1999. 5-83., 2000. 7-16.

» no«