Hudi József: A veszprémi színjátszás kezdetei 1723–1879 (Veszprém, 2009)

II. Bevezető tanulmány - A hivatásos színjátszás kezdetei

elégedett.394 Tóth Kálmán „Nők az alkotmányban” c. vígjátékában, Ilka szerepében azonban már „helyes naív alak volt”.395

1877 februárjában a színigazgató újabb bevált fogáshoz nyúlt: a Pesti Lajos vendégjátékául bemutatott Kossuth és Batthyányi harca a bécsi kamarilla ellen” c. darabhoz új díszletet készíttetett, a darabban a Veszprémben állomásozó honvéd huszárezred egy szakaszát is felvonultatta, s görögtűzzel is szórakoztatta a közönséget.396 A dramaturgiai és esztétikai szempontból „nem sokat érő darabot” telt ház előtt játszották, mely Pestinek szólt. A gyenge színművet a színészek jó játéka tette élvezhető- vé.397 398

A közönségszervezésből - saját érdekükben - a jutalomjátékosok is kivették részüket. Halmai Ödön, akinek február 8-án, csütörtökön volt a jutalomjátéka, már kedden este kifüggesztette a színházteremben a színlapokat, s a plakátját is fényesen megvilágosíttatta. Másnap már selyemre nyomtatott színlapokat osztogatott. A tréfás kedvű kritikus úgy vélte, hogy reklám tekintetében talán utánozhatta Molnár Györgyöt, s próbálhatta meggyőzni a közönséget arról, hogy „az előadandó Bem-apó valódi. No de az ilyesmit oly szorgalmas színésznek, mint a jutalmazandó, velünk együtt a közönség szívesen elnéz; - sőt, talán jó néven is vesz. Hogy a veszprémi Bem-apó még sem volt egészen a budai aréna, oka az, hogy a veszprémi »Nap« nagyterme nem a budai aréna.” Az előadás különben jól sikerült; a szép számú közönség a közreműködő huszárokban is gyönyörködhetett, akik „a zamatos dalra” a színészekkel együtt járták a csárdást. A színigazgató az előadás végén az egyik elöl álló honvéd huszárt a közönség elé vezette, aki „katonai modorban szalutálva” köszönte meg a közönség elismerését. „A piros görögtűzzel világított képek sikerültek.”393

1877 februárjának második felében B. Polgár Gyula színigazgató többször konfliktusba kerülhetett a közönséggel. 17-én A bujdosó kuruc c. színmű azért maradt el, mert a közönség „megútálta a színigazgató szennyes üzelmeit”, s távol maradt az előadásról. Február 21-i utolsó

394 Színi szemle. = Veszprém 3 (1877) 4. sz. (január 28.) 3. J’olgár Fánit most láttuk legelőször nagyobb szerepben; tehetsége megérdemli, hogy még nagyobb szorgalommal párosítsa, s bár ez esti szerepét nem elég helyesen fogta fel (amennyiben kellőleg nem választá el a naívság és hülyeség fogalmát egymástól), játéka reménylenünk engedi, hogy a naív szerepeknek sikerült személyesítőjévé válik idővel.”

395 Színi szemle. = Veszprém 3 (1877) 5. sz. (február 4.) 3.

396 Színi szemle. = Veszprém 3 (1877) 5. sz. (február 4.) 3., 6. sz. (február 11.) 4.

397 Színi szemle. = Veszprém 3 (1877) 6. sz. (február 11.) 4.

398 Színi szemle. = Veszprém 3 (1877) 6. sz. (február 11.) 4.-94-