Hudi József: A veszprémi színjátszás kezdetei 1723–1879 (Veszprém, 2009)

II. Bevezető tanulmány - Műkedvelők a színpadon

tékokat, népszínműveket, zenés darabokat a szabadságharc utáni évtizedekben is előszeretettel műsorra tűzték.

Ahhoz, hogy a vándortársulatok sikeresek legyenek, a közönség nevelésére is szükség volt. A mintaadónak számító Pest-Budán az 1812-1837 közötti negyedszázadban alakultak ki a polgári, biedermeier színházlátogatási szokások. A feudális nyilvánosságot a polgári nyilvánosság váltotta fel.95 A változást Garay János találóan fogalmazta meg a Honművész hasábjain: „Játékszíni publikum között nincs rang, mindegyik néző a maga pénzéért van ott és a maga mulatságára,”96 A helyi közízlés formálásában fontos szerepe volt az értelmiségnek. Pápay Sámuel (1770-1827) uradalmi ügyvéd 1808-ban Veszprémben adta ki magyar irodalomtörténetét - az első rendszeres magyar nyelvű irodalom- történetet -, amelyben a nemzeti nyelv fejlesztésétől, az akadémia felállításától, a magyar nyelvű sajtótól, a tudományt és mesterségeket elősegítő közintézményektől és ,,a’ haszonnal mulattató Játékszínektől” várta, hogy Magyarország mielőbb felzárkózik és utoléri a művelt európai nemzeteket.97 (5. kép)

Az 1789-ben alapított veszprémi nyomda98 1810-ben nyomtatta ki az ,Járandó és Miranda vagy-is a’ szerentsétlenséget követi a’ szerentse” c. háromfelvonásos vígjátékot, amelyet E. Sz. G. „készített”. A szignó min95 KERÉNYI 2004. 73.

96 GARAY János: A tapsolásról, angol forrás szerint. = Honművész 1835. május 10. - Idézi: KERÉNYI 2004. 76.

97 PÁPAY 1808. 423-425.

98 A veszprémi nyomda történetét feldolgozta: BÁNDI 1989.-27-