Hudi József: A veszprémi színjátszás kezdetei 1723–1879 (Veszprém, 2009)

II. Bevezető tanulmány - Műkedvelők a színpadon

Napóleon bukásakor (1815), Franciaországnak a szövetségesek általi megszállásakor Haubner Máté (1794-1880), a későbbi dunántúli evangélikus püspök - ekkor teológushallgató - a sebesült önkéntesek, az ún. volontérek javára a veszprémi ifjúság számára egy színdarabot írt, amelyről életrajza is megemlékezik. A korabeli viszonyokat tükrözi, hogy Haubner Mátyás derék szűcsmester a fiának megtiltotta, hogy bármely műkedvelő előadásban fellépjen. A Haubner-féle darab bemutatóján „Horváth prépost”, helyesebben Horváth János (1769-1835) veszprémi kanonok, az irodalom, művészet és tudomány nagy pártfogója is részt vett.72

1817. március 3-án az izraelita lakosok is műkedvelő előadást szerveztek, amelynek bevétele a piaci kút alaptőkéjét gyarapította. A kutat 1817. január 2-án du. 4 órakor nagy ünnepség keretében adták át rendeltetésének.73

A Veszprém Megyei Levéltárban fennmaradt egy nyomtatott német nyelvű színlap, amely 1814. október 27-én, csütörtökön előadott két darabról értesítette a közönséget. A műkedvelő társulat a Langer Ferenc órásmester házánál lévő színben először August Kotzebue népszerű német drámaíró Der Deserteur (A szökött katona) c. darabját adta elő egy képben, majd ezután a szerző Das Landhaus an der Heerstrasse c. komikus vígjátékát (komisches Lustspiel) adták (szintén egy „képben”). Az előadásokat az 1811-1814 között újjáépített tűztorony felavatása alkalmából mutatták be.74

1834-ben a veszprémi székesegyházi zenekar szervezett jótékony előadást, amelynek bevételeit a templomi zenészek özvegyei nyugdíjalapjára fordították. A „Musikai Akadémia” előadásait február 23-án, vasárnap délután 5 órakor Kurz Györgyné „teremében” adták elő. Az „eredeti színlap” tartalmát a Veszprémi Független Hírlap Véghely Dezső alispán, „fanatikus gyűjtő” gyűjteményéből közölte 1887-ben. A színlapon olvasható műsor a következő volt:75

72 SZINNYEIIV. 1896. 511-514.

73 VÉGHELY 1886. 182., a mai városháza (korábban Káptalani Alapítványi Hivatal) déli sarka előtt álló vörösmárvány kút 1814-1817 közötti építéstörténetéről: KOROMPAY 1956. 50-51. A szerző' Véghelyre hivatkozva említi, hogy a „polgárság színielóádások tartásával négy év alatt a szükséges összeget összegyűjtötte”, s Tumler Henrik 1817-ben a kutat a várból levezető vízvezeték segítségével látta el vízzel.

74 A színlapot ismerteti: FRIGYIK 2003. 2/2. 11. Fotómásolatát közli: PATKA 1988. 47.

75 A régi jó időkből. = VFH 1887. 60. sz. (december 31.) 3. A bevezető rész a következőképpen hangzik: „Veszprém múltjából érdekes emlék birtokába jutott megyei alispánunk, ki tudvalevőleg fanatikus gyűjtője a régiségeknek. A nagybecsű emlék egy eredeti szinlap-23-