Hudi József: A veszprémi színjátszás kezdetei 1723–1879 (Veszprém, 2009)
II. Bevezető tanulmány - Tanulságok
állandóan műsoron tartotta az angol színész és színműíró darabjait. Vendégszereplésként a veszprémi színpadon is nagy sikert aratott velük. A népszínmű második hulláma az 1870-es években bontakozott ki, s a falu világát jelenítette meg a színpadon. A legnépszerűbb szerzők közé tartozott a színészből lett színműíró, Tóth Ede (1844-1876), akinek több művét ( A falu rossza, A kintornás család, Schneider Fáni, A tolonc) is bemutatták Veszprémben. Az előző nemzedékből Szigligeti Ede színműveit is repertoáron tartották. A „vasárnapi közönség” imádta a népszínműveket és a népies vígjátékokat, de a régebbi műsorrétegekhez tartozó színműveket is szívesen fogadta (pl. Lumpáci vagabundus, Tündérlak Magyarországon). A Veszprémben megforduló magyar társulatok a pesti divatot, a Magyar, majd Nemzeti Színház, illetve az 1870-es évek közepétől a budapesti Népszínház műsorpolitikáját493 utánozták, igazították saját lehetőségeikhez. A két nagy színház vetélkedése a repertoár bővítéséhez, új műfajok népszerűsítéséhez is hozzájárult. A nagyszínházi előadások adaptálásának a kis létszám, a szerény könyvtár és kézirattár, a szegényes ruhatár, a célszerűtlen színházterem, a színpad és színpadtechnika kezdetlegessége, s a többnemzetiségű befogadó közönség műveltsége egyaránt határt szabott. A közönség ösz- szetétele sokáig arra ösztönözte a színigazgatókat, hogy olyan műsorrendet állítsanak össze, amely a magyarul nem, vagy rosszul tudó nézők számára is élvezhető előadásokból áll. Ezért rendszeresen játszottak énekes, táncos darabokat, s gyakran előfordult, hogy az előadások mindenféle kiegészítőkkel, közönségcsalogató „extrákkal” (tánc, ária, nyereménysorsolás, élőképek, görögtűz, cirkuszi mutatványok stb.) kerültek színre. A közönség összetétele és anyagi teherbíró képessége a veszprémi színházi évadot is kurtára szabta. Míg pl. a reformkorban Győrben és Pécsett a magyar és német társulatok egymást váltva, folyamatosan, Székesfehérváron pedig hónapokon át játszottak, Veszprémben néhány hétig, rendkívüli esetben (pl. 1848-ban, 1877 telén, 1879 elején) több hónapig tartózkodhattak. A kiegyezést követően, a közönség bővülésével jó esetben egy-egy évad felét töltötték a társulatok városunkban. Az állandó színház építésének terve többször fölmerült, de csak 1905- ben láttak komolyan hozzá a megvalósításhoz, amelynek eredményekép493 A budapesti Népszínház elsősorban az operett-, s kisebb részben a népszínműrepertoár terén hatott a vidéki színészetre. Vö. RAJNAI 2001. 265.-118-
