Hudi József: A veszprémi színjátszás kezdetei 1723–1879 (Veszprém, 2009)

II. Bevezető tanulmány - Tanulságok

felett, akik a szövegkönyv olvasásával az elólezetes, az előadások megtekintésével pedig az utólagos cenzúrát gyakorolták.

A magyarul értő közönség kezdetben, az 1820-as években az érzékeny játékokat, szomorújátékokat, vitézi játékokat, vígjátékokat fogadta szívesen. Az 1840-es években a vígjátékok, zenés játékok mellett a magyar táncot és zenét fölvonultató népszínmű műfaja kezdett hódítani, amely a következő évtizedekben is állandóan ott volt a repertoárban. Ezzel párhuzamosan a német orientáció (pl. Birch-Pfeiffer, Kotzebue, Lessing, Schiller, Töpfer, stb.) háttérbe szorult és a francia került előtérbe. A francia orientáció kezdeményezői térségünkben elsősorban Latabár Endre és Molnár György színigazgatók voltak.

Az 1860-as években az operett műfaja vált népszerűvé és hosszú időn át meghatározóvá. Az 1905-ben visszaemlékezéseit író Blaha Lujza szerint a magyar operett három korszakot ért meg. Az első korszakot Offenbach, majd Suppé és Millöcker neve és szerzeményei fémjelezték. A második korszakot a nagy személyzetet és „fényes kiállítást” igénylő francia operettek jellemezték. A harmadik korszakban a clown-talen- tumot igénylő angol táncos operettek jöttek divatba, ezekben azonban ő már nem szerepelt.491 A veszprémi színpadon az első korszak (Offenbach és a bécsi operett) szerzeményeit láthatták.

A Veszprémben megforduló társulatok létszámuknál és összetételüknél fogva alkalmatlanok voltak opera bemutatására. Az opera iránti igényt a zenés színházi estek (koncertek), illetve a felvonások között vagy alatt előadott dalbetétek elégítették ki. A zenét gyakran a székes- egyházi zenészekből verbuválódott zenekar szolgáltatta. Cigányzenészek, katonazenészek, sőt a tűzoltóegylet zenekarának tagjai, illetve a székesegyházi zenészek szintén közreműködhettek a zenés darabokban.492

Az 1870-es évek második felében a vígjátékok, népszínművek, operettek mellett klasszikus hazai és külföldi drámák (Katona József: Bánk bán, Shakespeare: Coriolán, III. Richárd, Lear király), vígjátékok (Kisfaludy Károly: Csalódások, A kérők, Moliére: Képzelt beteg, Mizantróp', Shakespeare: A makrancos hölgy, Szentivánéji álom) is színpadra kerültek. A Shahespeare-kultusz kialakításában fontos szerepet játszott Molnár György, aki az 1850-es évek közepétől behatóan tanulmányozta, s

491 BLAHA 1987. 300-301.

492 A cigányzene múltját áttekintő kötetben nem találunk példát a cigánybanda veszprémi alkalmazására, de ez nem jelenti azt, hogy ne szerepelhettek volna (ahogy pl. Balatonfüreden vagy Pápán). Vö. SÁROSI 2004.-117-