Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
A családi fészek: édesanyámról és családjáról
laasmam alatt az éléskamráját, megérdemli, hogy a macskák egyék meg a sonkáját. Kergette a lakók feleségét, hogy nézzenek utána, kinek a sonkája. A nagy zajra ugyanis mindenki kinézett, de senki sem mozgott a sonkájának utána nézni, mert mindenki tudta, hogy egyikőjüknek sincs sonka a speizába, az csak a Molnár Iméréné speizából kerülhetett a macskák karmai közé. Kuncogva hagyták egy darabig hangoskodni és csak később szólalt meg az egyik, hogy jó lenne, ha a nemzetes asszony nézne utána az éléskamrájának és állapítaná meg, hogy onnan nem hiányzik-e egy sonka. A lakók nevetve állapították meg, hogy az ő sonkáját tépdesték a macskák, mert Molnár Imréné napokig nem volt látható és hallható az eset után. Molnár Imre és felesége, Hermán Julianna igen nagy súlyt helyeztek gyermekeik nevelésére. Nemcsak a fiú gyermekeiket nevelték diplomás embernek, hanem a lányokat is magasabb oktatásban részesítették, magán nevelőintézetbe adták Budapestre, ami a múlt század hatvanas éveinek elején nagyon nehéz volt, mert akkor a női nevelés Magyarországon még gyermekcipőkben járt. De volt egy oly kiváló intézet, hol a hét 2-2 napján változott a tanítási nyelv, magyar, német és francia. A tanítványok bentlakók voltak, és nem csak az oktatási idő alatt, hanem az egész napon át az esedékes nyelven beszéltek. Az eredmény azután az volt, hogy édesanyám oly szép német nyelvet beszélt, hogy a született németek mindig élvezettel hallgatták és kérték mindig, hogy csak beszéljen, beszéljen, ők csak hallgatják. Azután híres emberek voltak a tanáraik, Gyulai Pál150 és hasonlók. Erről az intézetről sokszor beszélt jó anyám, a Neugebaeude151 közelében volt, a mostani Szabadság tér tájékán. 150 Gyulai Pál (Kolozsvár, 1826. január 25. - Budapest, 1909. november 9.) magyar irodalomtörténész, kritikus, költő, író, egyetemi tanár. 1873-tól a Kifaludy Társaság másodelnöke, 1879-1899 között elnöke, 1867-től az MTA rendes tagja, 1885-től irodalmi ténykedése elismeréseként a főrendiház tagja, melynek jegyzőjévé választották. 151 Neugebäude, Újépület (Aedificium Regium Novum, németül Großes ärarial Gebäude / kincstári nagyépület, röviden: Neugebäude) laktanyaszerű katonai épület volt, mely egykor Pesten, a Lipótvárosban, a mai Szabadság tér területén állt. 1786-1814 között ♦ 91 «
