Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
A családi fészek: édesanyámról és családjáról
Annyi bizonyos, hogy Hermán Júliának nehéz természete is volt, de elévülhetetlen érdemeket szerzett gyermekeinek magas nívójú nevelése révén. A gyeplő a családi életben jó kezekben volt. De a vagyoni téren is jó kezekben lehetett, mert sohasem hallottam, hogy bármikor is valami vagyoni veszteség érte volna őket, pedig a szabadságharcot és az elnyomatás korszakát is át kellett élniük. Sőt, ez időn át kellett a családalapítást és gyermeknevelést elvégezniük. Anyagi téren is Hermán Julianna dirigált. A családi fészkük melegségéről vagy vonzó voltáról nem sokat hallottam, sem anyámtól, sem apámtól, sem anyám testvéreitől. Az bizonyos, hogy egyeduralmi alapon nagy rendet tartott a lakásban, gyermeknevelés és anyagi téren Molnár Imréné Hermán Julianna. Ezt a ténykedést feltétlenül a családja iránti szeretet fűtötte és gőg ide, gőg oda, a közvetlen családja ezt nem érezhette, csak gyermekei tanulásának, emelkedésének lehetett a rugója. Lajos bácsi sokat kikapott tőle, hogy nem megfelelő társadalmi állású emberek fiai a barátai és mégis ő volt az, aki az életben jobban érvényesült — betegsége dacára —, mint Béla bácsi, aki parádés kiállítású emberek közé tartozott. De hát Béla bácsi örökölte édesanyja gőgjét, a gőggel pedig egy adag butaság jár, amiben aztán Béla bácsi vezetett. Mi, gyerekek legalábbis mindig úgy kezeltük, és könyveltük el őt. De hát most nem róluk van szó, hanem anyámról, kit ezen családi körből adtak férjhez 17 éves korában. Az édesanyjáról, Hermán Juliannáról még csak annyit, hogy feltétlenül értékes nő lehetett, mert hiszen a fivéreiről sohasem hallottam semmit, sem az utódairól. A Molnár-leszármazottak még a rokonságot sem igen tartották velük, pedig első unokatestvérek voltak. A Hermán-lányok, úgy látszik, jobban megállották a helyüket az életben. Példa erre nemcsak Hermán Julianna, hanem a Farkas Dánielné és Nagyné, kiknek leszármazottjait is mind ismertem, és úriemberek voltak. épült, ezután az 5. tüzérezred laktanyája, 1849-1852 között börtön volt, 1897-ben bontották le. ♦ 92 ♦
