Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Testvéreimről: Andor öcsém
kerültek, természetesen mi akkor még javában aludtunk. Én kora reggel arra ébredtem, hogy valami mozog az asztalon. Ébrenlétemet valahogy Flóri is észrevette, és részben, hogy megvesztegessen, részben hogy bűntársává tegyen, hirtelen egy marék porcukrot próbált a fülembe tömni. A sötétbe eltévesztette a számat a fülemmel. Viszont így módomban állt elüvölteni magamat, és ez alapon lelepleződött, hogy az asztalra tett holmik között ő pákosztoskodott. Az bizonyos, hogy az én fülemből úgy kellett kimosni a porcukrot. [Testvéreimről: Andor öcsém] Nálam több idősebb testvérem nem volt, Flóri után jöttem én, és én utánam Andor. Andor nálam 3 évvel volt fiatalabb. Mindig igen büszke volt arra, hogy március 15-én, a szabadság ünnepén született.140 Gyermekkorban ez a 3 év lefelé igen nagy [idő]. Én mindig, mint kis gyermeket néztem és kezeltem Andirkát — ez volt a beceneve a családban. De ehhez hozzájárult az is, hogy ő volt a legkisebb testvér, és a legfiatalabb a családban, egyszóval a „fészek fentő”141, ahogy Kálmán mindig nevezte. Mindenki úgy kezelte, különösen édesanyánk, mint támaszra szoruló kisfiút, mi ellen Andirka később erélyesen tiltakozott is. Andor későn kezdett járni, de viszont volt egy olyan popsin csúszkáló mozgási képessége, hogy futva is alig lehetett elfogni. Kedvenc játéka volt, hogy leült egy székre, az volt a kocsi, eleibe tett egy másik széket, az volt a ló, spárgára fogta az első széket, a spárga volt a gyeplő, és ostorral hajtotta a lovat. Ha ebbe a játékba fogott bele, akkor anyánk is, 140 véghely Andor 1885. március 15-én született, április í-én keresztelték. A keresztelőn 8 keresztszülő-házaspár volt jelen: Barcza Kálmán, Berky Károly, Csolnoky László, Dr. Hankóczy Sándor, Kolossváry József, Molnár Sándor, Nagy Imre, Pap Gyula feleségestül. — Veszprémi református keresztelési anyakönyv 9/1885. sz. MNL Mikrofilmtár A 1657- d. 141 fészek-fentő (tájnyelvi) = utolsónak kikelő madárfióka ♦ 83 ♦
