Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Ifjúságunk aranykora Almádiban
nem csókoltam kezet, de egy öreg veszprémi zsidónak meg kezet csókolok. így gúnyoltak. Ebédnél is előhozták az esetet. Nagy kacagás volt rovásomra, de apám azután kimondta a végleges szentenciát, hogy fiú férfinak, ha az pap, és ha az öreg is, ne csókoljon kezet. így lett szentesítve az almádi önálló akcióm. Ha nővéreim nem csinálják velem ezt a tréfának szánt jelenetet az öreg Krauss[z]al, talán még ma is, mint szégyenletes vagy szégyellni való tény élne bennem a Szász Domokossal elkövetett tiszteletlenségem. így azonban igazolva lettem. Többször tapasztaltam az életben, sőt a hivatalai pályámon is, hogy bizonyos cselekedeteimet, döntéseimet először furcsának, helytelennek, vagy nem helyén valónak találták, vagy képzelték, de mindig, sokszor igen hamar, igazolt az idő, sőt, később azért nőtt meg már fiatal koromban is a tekintélyem, hogy helyes megoldásokat olyan korán találtam meg, mikor a legtöbben azt még helyeselni sem tudták. Különösen az első világháborúban, mikor felelősségem tudatában mindig azonnal és önállóan rendelkeztem és cselekedtem, sokat használtam hazámnak és nemzetemnek ezzel az Isten adta képességemmel. Az ilyen Szász Domokos-, Krauss Ármin-féle heccek és esetek nem voltak egyedülállóak a családunkban, de soha semmiféle rossz érzés nem maradt vissza bennünk bármelyikünk rovására is zajlott az le. Ezt is a helyes szülői befolyásolásnak tulajdonítom. Amikor valamiről nevezetes ember járt nálunk, a szüléink mindig elmagyarázták előzetesen, vagy utólag, hogy az illető miért híres, miről nevezetes. Vagy az emelkedésének, elért eredményeinek a történetét. Például igen érdekelt Vámbéri Ármin84 élete. Ő nyáron volt nálunk Almádiban. Annyira tetszett neki a hely, hogy azt mondta, hogy ha ő itt lehetne, folyton dolgozna, mert a helyünk szépsége, a verandánkról a kilátás oly gyönyörű, hogy folyton 8-* Vámbéry Ármin (eredetileg Wamberger Hermann) (Szentgyörgy, 1832. március 19. - Bp., 1913. szeptember 15.) magyar orientalista, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja. ♦ 51 ♦