Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
A megyeházi alispáni lakásról
dóan rendelkezésre állott. Bekenték nagy tudományosan, de fél óra múlva anyám szédülni kezdett, ágynak esett, az eszméletét elvesztette, doktorért szaladtak, aki azután nikotinmérgezést konstatált, és bizony úgy térítették magához; eltávolították és kimosták a pipamocskot, a mérgezés okát, és ellenszérumot és ellenszereket adagolták néki. Azután mondták, hogy ez a „szamár Mihály”! Nagy szamárnak tartották, amit én nagyon méltatlan bírálatnak tartottam Mihály bácsira. De azt hiszem, nem nékem volt igazam, mert például emlékezem, hogy egy ízben elküldte édesanyám a Mihály bácsit, hogy menjen el, hívja meg délután uzsonnára56 a Galamb kisasszonyt. Mihály visszajön, hogy köszönik a meghívást, délután eljönnek. Anyám azt hitte, hogy az édesanyjával. (Abban az időben bizalmas barátnékat kisebb alkalomra így szokták meghívni.) Délután azután beállított hozzánk két Bíró kisasszony, akik nem is jártak hozzánk. Azzal állítottak be, hogy köszönik a meghívást, eljöttek. Anyám rögtön átlátott a szitán, és tisztán állott előtte, hogy a „szamár Mihály” a Galamb helyett a Bíró lányokat hívta meg azon az alapon, hogy ezek is, azok is vénkisasszonyok. Nem csinált bajt ezzel sem Mihály bácsi, mert emlékezem, anyám nagyon megszerette a Bíró lányokat. Ezeknek volt unokaöccse a Bíró Jancsi, akivel azután Farkas Józsi bácsiéknál fiatalember koromban többször összejöttem Budapesten. Mihály bácsi jó középtermetű, szakállas ember volt. Jó kiállású, nagyon rendes, jó öltözetű, tiszta megyekatona volt. Jól állott rajta a különben is festői egyenruha. Hallottam elbeszélni, hogy amikor Molnár Béla bácsiék még Budapesten, a Só utcában laktak, édesapámék valami alkalomra felmentek és hozzájuk szálltak, csak beszalad a lány, hogy: — Kérem, valami nagy dolog történhetett az utcában, mert teli van néppel. — Kinéznek az asszonyok, és tényleg látják a nagy sokadalmat, leküldik Béla bácsit, hogy tudná meg mi az, nem-e tűz vagy valami más baj. Sarolta néni szerint Béla bácsi nevetve jött vissza és azt mondta, 56 A kéziratban: uzsonyára, javítottuk. ♦ 35 ♦
