Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

A megyeházi alispáni lakásról

hogy [a] „Mihály áll a kapuban és a nép őtet nézi és gyönyörködik.” Úgy kellett a lánnyal felhívatni Mihály bácsit, hogy széjjel oszoljon a tömeg, mielőtt a rendőrség közbelépett volna. Persze, megint csak az volt a mottó: „ez a szamár Mihály”.

Feltűnt nékem, hogy több megyekatonának nincs szakálla. Megkérdeztem egyszer tőle, hogy:

— Mihály bácsi, maga sohasem borotválta le még az szakállát? — Mire ő azt felelte, hogy de igen, egyszer. Erre bíztattam, hogy borotválja le újra. Mire ő csak kurtán azt felelte, hogy nem lehet. Erre én csak faggattam, hogy miért, végre elmondta, hogy egyszer, amikor leborotválta és az édesapám meglátta, azt mondta, hogy:

— Mihály, maga vén szamár, a szemem elé ne kerüljön, míg ki nem nő a szakálla. — Azt mondta, hogy többször ki nem bírná, hogy olyan sokáig ne lássa az apámat.

Amikor vendégeink voltak, ő mindig felszolgált. Esetleg többen is be voltak rendelve. Mihály bácsi felszolgálása körül is voltak némi hibák, mert többször hallottam, hogy ez a „Szamár Mihály” ezt tette, vagy azt tette. Azután tartalékba mindig tartott anyám fehér kötött kesztyűt, mert a néki kiadottat többször otthon felejtette. De azért apám fel nem cserélte volna mással. Jó apám talán érezte, hogy jó szívvel van hozzánk, amit 23 éves koromban, egyszóval 8 évvel apám halála után magam is meglepetéssel tapasztaltam.

Sorozatos ex lex-ek57 miatt engem 23 éves koromban soroztak először és egyben utoljára. E miatt leutaztam Veszprémbe, és amikor a sorozás utána az eredményt közöltem az anyámmal és testvéreimmel, azután bementem a megyei levéltárba régi iratokat olvasni. Én hátul az állványok között voltam, mikor nagy robajjal vágódott ki az ajtó és jóformán

57 exlex (latin) = törvényen kívüli állapot

♦ 36 ♦