Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Beiratásom a piarista gimnáziumba; gimnáziumi éveim
be, mert most ugyan csak a fiúnak felsértette a fejét a kő, előbb beszakítván a kalapját, de ha nagyobb a kő, könnyen halálos szerencsétlenség is állhatott volna elő. Az átirathoz volt csatolva a lukas „Girardi”-kalap és az elhajított kő. A tanároknak ez be lett mutatva, és Laczkó rögtön ráismert a kövületbe[n] arra [a] kőre, melyet az V.-ik osztályban Regényi Sándor hozott néki, de nem találta elég érdekesnek, és visszaadta neki. Az átirat így azonnal Sáfrány Károlyhoz414, a mi osztályfőnökünkhöz került, ki a követ felmutatva, többször felolvasta előttünk az átiratot, közben folyton Regényire kacsintott. De mivel az nem reagált, mint tettes, hát felszólította, hogy — Regényi, ez a te köved volt?! — Erre felugrott Pintér Miklós: — Tanár úr, kérem, én dobtam le a követ, mert valamelyik fiú nem hitte el, hogy én innen eltalálom azt a szalmakalapot, hát megmutattam, hogy eltalálom, de rosszat nem akartam. Sáfrány Károly, ki különben is az egyik legnagyobb eszű és képzett tanárom volt, látva, hogy nincs semmi ellenséges háttere a dobásnak, és Pintér Miklós férfias kiállása is tetszhetett néki, saját hatáskörben egy osztálykönyvi megrovással végleg elintézte az ügyet, annak is az élét úgy Pintér Miklós, mint mielőttünk elvette azzal, hogy 50-szer felolvasta előttünk, mindig más és más hanghordozással, amit az osztálykönyvbe írt. Ami - ma is úgy emlékezem - úgy kezdődött, hogy „Pintér, ki az iskola ablakán át” stb. Az egyik hanghordozással borzalmasnak, a másikkal kekknek, a harmadikkal súlyosnak, a negyedikkel semmit sem jelentőnek, az ötödikkel megbocsátónak tűnt fel a beírás értelme, és így tovább variálta azt a szöveget, és ezzel az óra véget ért. Nem is vette szívére Pintér Miklós az osztálykönyvbe való beírást. Az átírat meg mehetett vissza a kereskedelmi iskolai igazgatónak, hogy 414 Sáfrány Károly (Törökbecse, 1864. június 9. - Sátoraljaújhely, 1934. december 3.) latin-német szakos piarista tanár, 1889-1897 között tanított Veszprémben. LÉH-KOLTAI 1998. 326., LICHTNECKERT-TÖLCSÉRY 241-242., 296. ♦ 216 ♦
