Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Beiratásom a piarista gimnáziumba; gimnáziumi éveim

megtorolták a „rettenetes esetet”. Nékünk meg, osztálytársaknak imponált Miklós, hogy egy percig sem hagyta Regényi Sanyit a dobás miatt vád alá helyezni. Ekkor már Sáfrány Károly harmadik éve volt osztályfőnökünk, és ésszel gondolkodó kis jellemeket nevelt belőlünk. Nékem is volt egy igen érdekes esetem vele, s nagyon büszke voltam akkor, hogy milyen gyorsan adott elégtételt egy kisebb diák osztályfőnökének összefogásából származott és hazugságra felépített esetemmel kapcsolatban.

Az történt ugyanis, hogy harmadik osztályos koromban - még az év elején valamikor - megyek az iskolába, esős nap volt, esernyő volt nálam, az egyik osztálytársamnak, Mező Kálmánnak az öccse, Mező Béla - akkor első osztályos gimnazista - a lépcsőn kiölti rám a nyelvét. (Akkor az I. II. és III. osztály az udvar nívója alatt jó két emelettel lejjebb volt415 és sok lépcsőn kellett lemenni.) Hirtelen elcsíptem a kölyköt, jó egy pár nyaklevest lemértem neki, azután tovább eresztettem.

Alig, hogy megkezdődik az első óránk, Sáfrány Károly, az osztályfőnökünk órája, kopogás az ajtón, és belép rajta egy első osztályos diák, és egy levelet ad át Sáfránynak. Sáfrány elolvassa és a fiúnak azt mondja, hogy „elmehetsz”.

Amikor már elment, fennhangon felolvassa Tölcséry Ferenc416 piarista tanár levelét — az I. o. osztályfőnöke volt —, melyben leírja, hogy míg a katolikus fiúk a templomban imádkoznak, addig a más vallású fiúk kurjantgatásokkal és rendetlen magukviseletével verik fel az iskola csendjét. Ma is Véghely Dezső III. o. tanuló ezt tette, és a csendre figyelmeztető Mező Bélát — visszaélve erejével, ahelyett, hogy szót fogadott volna — elverte. Kér megfelelő megtorlást.

415 Az iskolaépület mélyebbre nyúló keleti szárnyáról van szó.

416 Tölcséry Ferenc (Kunszentmiklós, 1859. augusztus 21. - Veszprém, 1919. február 2.) piarista szerzetes-tanár, lapszerkesztő, történetíró. 1885-1912 között tanított a veszprémi gimnáziumban. 1898-tól az egyházmegyei leányegyesületek felügyelője, a Katholikus Legényegyletek Országos Szövetségének alelnöke. 1902-tól a veszprémi egyházmegyei szentszék ülnöke. LÉH-KOLTAI1998. 394.

♦ 217 ♦