Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Beiratásom a piarista gimnáziumba; gimnáziumi éveim

pipát, és meggyfából, meg ha ez nem volt, nádból pipaszárat, és száraz diófalevelet törtünk össze és azt pipáztuk, de attól már az Imre sem lett rosszul.

[Beiratásom a piarista gimnáziumba; gimnáziumi éveim]

De most visszatérek Veszprémbe, mert hiszen az év nagyobbik részét ott töltöttük. A visszatérést összekapcsolom a gimnáziumba való behatásommal. Az úgy történt, hogy a gyerekek tanulmányi gondjai is anyámat terhelték, de az elemiből kikoptam, már a nyár elején sokszor hallottam, mikor édesanyám mondta apámnak:

— De fiam, csak nem gondolod, hogy Dezsőt én írassam be a gimnáziumba.

— Dehogy gondolom, fiam, majd beíratom én.

De ahogy múlt a nyár, mindig sűrűbben hallottam ezt a kérdést és [a] feleletet. Amikor még a veszprémi lapokban megjelent a beiratkozási dátum, hogy szeptember 1-5-ig vannak a beíratások, 6-án Veni sancte és aztán már megkezdődnek az oktatások.

— Fiam, mikor mész a Dezsővel Veszprémbe?

— Van még idő, fiacskám, mondtam, hogy beíratom, légy nyugodt.

— Én már Százékkal elintéztem Dezső ottlakását, rád csak a beíratás marad, miért nem mész?

— Majd megyek fiacskám, csak légy nyugodt.

Ez naponta mindig sűrűbben megismétlődött, különösen akkor, amikor már szeptemberben jártunk. Ekkor azután apám kijelentette, hogy szeptember 5-én reggel 7 órára rendelte a Herceg Gábort, addigra a holmijaim399 legyenek rendben. Rendben voltak azok már régen, de anyámnak nem tetszett, hogy miért az utolsó napra teszi apám a beíratást. Ennek is többször kifejezést adott anyám, de apám mondta, hogy néki

399 A kéziratban: holmiim, itt és alább is javítottuk.

♦ 207 ♦