Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Édesanyám testvéreiről
Különben azt a két fehérvári megszállásomat sem felejtem el soha, amiket náluk töltöttem, mint technikus, hazamenet Veszprémbe, mert édesanyám írta, hogy 1 napot töltsék, előzetes bejelentés mellett, Béla bácsiéknál. Az első alkalommal pár álmatlan éjszaka futottam be hozzájuk, jó vacsorával vártak, és akkora volt a megtiszteltetés, hogy a „lányok szobájába” (az öreg Kenessey-lányok[éba]) voltam elszállásolva. Dacára, hogy utcai szoba volt, de a pesti szobámhoz [képest] olyan csendes, hogy amikor a családdal egyidőben nyugovóra tértem, úgy elaludtam a vendég ágyneműjükben (nagyon szép volt nékik), hogy másnap déli 14 12 órakor arra ébredtem fel, hogy Sarolta néni szólítgat, hogy — Dezső, nincs valami bajod? — kinyitotta a spalettákat, mellette állanak Béla bácsi, a két öreg Kenessey-lány és a Molnár-lányok közül azok, akik akkor náluk nevelkedtek, és a német társalkodóné, mert a szólamot náluk is Sarolta néni vitte; — hát ő volt valószínűleg nemcsak az én ébresztőm, hanem az egész ijedtség kitalálója is. Amikor azután én jó kedvvel, teljesen kialudva, üdén felugrottam, nagy volt az öröm közöttük, mert bevallották, hogy 9 óra óta minden trükköt megpróbáltak a szomszéd szobákba [n], hogy felébresszenek, de az összes kísérleteik kudarcot vallottak. Azt hitték, valami komoly bajom van. Azóta sem ettem olyan gyorsan egymás után a reggelit, a tízórait és az ebédet, mint akkor, és az étvágyammal is bizonyítottam, hogy teljesen egészséges vagyok, csak alvásban sok volt a pótolni valóm, amit nékik azonban nem vallottam be. A második emlékezetes hasonló megszállásom náluk pár év múlva következett be, mikor a Sarolta néni által az egész családban és rokonságban tragikus arccal elhíresztelt az a szomorú eset volt állandó szóbeszéd tárgya, hogy Béla bácsinak gyógyíthatatlan cukorbetegsége van, és azt sem Béla bácsi, sem Sarolta néni [nem] bírhatja sokáig, mert reggel 4 órakor kell Sarolta néninek felkelni, és bifszteket, vagy más frissen sült ♦ 178 ♦
