Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Édesanyám testvéreiről
húst, ramsteket351, rostélyost, stb., mást-mást kisütni és feltálalni néki, mert talán a reggelt sem érné meg. Nagy volt a részvét irántuk a rokonság minden ágában. Ilyen körülmények között én is kellő reverendával352 közeledtem feléjük, [mint] aki a teljes részvétet érzi irántuk sors eme nehéz megpróbáltatása idején. Jó és kedélyes vacsora után megint a „lányok szobájába” szállásoltak el, amelyik a Béla bácsiék hálószobája mellett feküdt. Lefekszem a gyönyörű vendégágyba, remek álmomból azonban zaj ébresztett fel. A spalettákat, okulva az előbb elmondott eseten, nyitva hagytam, az utcalámpa bevilágított, megnéztem az órámat: [a] 4-et mutatta. Teljes részvéttel irántuk figyeltem a zajt, azonban tányér, sem étkezőszer zörgését nem hallottam, hanem ezzel szemben az ágyuk olyan ritmikus nyekergését, amit technikus korban levő füleim kétséget kizárólag megállapítottak, hogy csak mitől eredhetnek, de jóleső szuszogás sem volt azonos azon véleménynyilvánítással, melyet az ember a jól garnérozott és frissen sült pótvacsora élvezése közben és után szokott nyilvánítani. Megnyugodott lélekkel folytattam azután alvásomat és nem aggódtam többé Béla bácsiért cukorbaja miatt, sem Sarolta néniért, hogy nem bírja ki a strapát. Nem mondom, hogy számítás nélkül, de melegében le is adtam tapasztalatom a rokonság egy olyan tagjánál, ki a drót nélküli hírszórást a rádió feltalálása előtt már kitapasztalta, sőt gyakorolta. Hamarosan kigyógyult Béla bácsi a cukorbajából, mintha lefújták volna róla. Jó egészségben csak ezután élt igazán. Gyermekkorommal nem összefüggő dolog, de Béla bácsi rehabilitációjához tartozik az az esetem vele, amikor már Almádiba[n] ő is villát épített. A telkét, mint technikussal, velem mérette ki, a figuránsaim — Molnár Lexi és Cseresnyés Józsi — akkor még gyerkőcök voltak, a házavatás nagy cigányos muri volt. A fái, bokrai szépen nőttek, ott ültem 351 ramstek, helyesen: rumsteak (angol) = hátszín 352 reverencia (latin) = tiszteletadás, hódolat ♦ 179 ♦
