Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Édesanyám testvéreiről
Béla bácsiék igen finom konyhát vittek. Nekik gyerekük nem volt, hanem az igazán szép Molnár Béla az úri lakásban 3 rettenetesen csúnya nő társaságában élt. Én csak gyerek voltam, de mégis meg tudtam ítélni, hogy milyen rosszul festett szegény minden szépsége dacára abban a miliőben. De Sarolta néni igen okos asszony volt. Tudta, ismerte a gyengéit, azokat legyezgette. Szerette a hasát — hát príma szakácsnékat tartott; szeretett magyarosan élni — hát nyaranta vitte külföldi nyaralóhelyekre a hegyek közé. Bebeszélte magának, hogy a meleget nem bírja, persze, mert disznó kövér volt, hát mentek a havasok közé. Minden ilyen külföldi útjuk után azután azért pontosan Almádiba jöttek, hogy az ott nyaraló sokgyerekes testvérei341 és azok leszármazottai előtt eldicsekedhessenek az egész utazásukkal, zerge-vadászataival, a nyári időszak dacára bundában végzett sétáival, fűtött szállodai szobáikkal és [a] szállodai hallókkal. Tudja Isten, hány ezer méter magas hegyeivel, „snúrrégen”-ekkel, stb. Amikor Karlsbad vagy Marienbad342 volt soron, akkor meg hogy mennyit fogyott, azt azzal mutatta be, hogy nem húzta össze az új méretre a nadrágját és [a] mellényét, hanem azok előre húzásával és lötyögtetésével mutatta, hogy mi a különbség a régi és a mostani termete között. Persze, ezeket mind örömet sugárzó arccal tette és beszélte el. Ezekből azután egy évig [töltekezett], mikor aztán megint kezdődött egy új külföldi út. Különben [mással] nemigen foglalkozott; az egyházi életben részt vett, de inkább vadászatokra járt és azt szerette, ha mentül nagyobb urak hívják meg.343 Ami meg is történt, és néki nagy boldogságot okozott. 341 A kéziratban: testvéreinek, javítottuk. 342 A csehországi két fürdő: Karlsbad (ma: Karlovy Vary, Csehország) és Marienbad (ma: Mariánské Lázné, Csehország) az Osztrák-Magyar Monarchia legelőkelőbb cseh gyógyfürdői voltak. A korabeli fürdőéletről lásd: KOSA 1999. - A csehországi fürdőkben megforduló magyar fürdővendégekről: uo. 190-198. 343 Molnár Béla a székesfehérvári református egyházközségnek hosszú ideig a presbitere, a pápai református főiskolának világi gondnoka, a dunántúli egyházkerületnek tanácsbírája és világi főjegyzője, az országos zsinatnak és egyetemes konventnek rendes tagja volt. A Fejér vármegyei törvényhatósági bizottság közgyűlésének szintén tagja ♦ 173 ♦
