Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Napirend, családi élet, 1848 emlékezete
családbafn] olyan sok unartja315 volt, hogy minekünk, gyerekeknek mindig jó példa volt, hogy jaj, olyanok ne legyünk, mint Béla bácsi! Egyszóval, még hálásaknak is kell tulajdonképpen lenni iránta, mert így nagy szolgálatot tett nékünk. Általában haragos, vagy gyűlölködő beszéd nem hangzott itt el a kisebédlőben. Azok a böllenkedések is, amik akár a testvérek között, akár a szülők között elhangzottak, nem hangosak, hanem316 mindig szeretetteljesek voltak. Inkább a jókedv, mosolygás, kacagás jellemezte a kisebédlő hangulatát. Közöttünk, testvérek között, leginkább Flóri nővérem hangulata őrizte meg legtovább a kisebédlő levegőjét és modorát. A társalgás közös volt, de egyszerre csak egy beszélhetett. Nevetni, kacagni vagy egyéb érzelmet nyilvánítani volt csak szabad egyszerre és közösen. Most, hogy így visszagondolok317 ezekre az időkre, nem emlékezem, hogy, hogy erre tanítva, vagy oktatva lettünk volna valaha. Csak úgy ment magától. Lehet, hogy valamikor az idősebb testvéreimet kioktatták erre, de az én időmbe [n] ez már úgy ment magától. Mindenki tisztelte a másik beszédjét, mondását. Csak ha [a másik] befejezte, akkor válaszolt, vagy folytatta a témát. Itt hallottam többször elmondani öreganyám, Hermán Júlia halálát. Először nagyon borsódzott a hátam, és könnyekig meg voltam hatva, amint édesanyám elmondta, hogy hogyan hívatta maga köré az egész családját. Érezte a halála közeledtét (bél- vagy gyomorrákja volt), minden családtagjától külön búcsúzott, mindegyiknek külön intelmeket mondott, értéktárgyaiból emléket hagyott. Végül a férjétől búcsúzott. Megköszönte néki a hozzá való jóságát. A gyerekeire bízta a gondozását. Rájuk bízta, hogy szeressék egymást, és mindenkinek megbocsátott. Hívatta a cselédeit, és azoktól is búcsúzott, és megajándékozta őket. 3,s Unart (német) = rossz szokás, neveletlenség 316 A kéziratban: és, javítottuk. 317 A kéziratban: visszagondolva, javítottuk. ♦ 160 ♦
