Kövy Zsolt - Szabó György - S. dr. Lackovits Emőke: A Pápai Református Gyűjtemény (Pápa, 1987)

Kövy Zsolt: A Dunántúli Református Egyházkerületi Levéltár

Mindenekelőtt Rózsa István levéltárrendezői jelentésével kapcsolatban, munkáját elismerve és honorálva is, a múlt iránti nagyobb elkötelezettség mellett tesz hitet a gyűlés: „Sajnálattal vette egyfelől tudomásul a közgyűlés egyházkerületi életünk múltjára vonatkozó, ennek történelmi múltját a jövőnek visszatükrözni hivatott levél és okmánytár jelzett állapotban léteiét.”36 Ebből a belátásból és felelősségből következik a másik határozat, amelyik végül is pontot óhajt tenni az állandó székhely végleges megoldására vonatkozóan. Rendezni, megőrizni, a kutatás számára alkalmassá tenni az anyagot semmiképpen sem lehet az állandó költöztetés mellett. De az is fontos, hogy végre értő s történeti érzékkel rendelkező levéltáros vegye gondjaiba az egyházkerület archívumát: „Föntebbi sajnos állapota az egyházkerületi levéltárnak s a levéltár egy részének R. Komáromban, lemondott superintendens úrnál, továbbá részben volt főjegyző úrnál létele azon indítványtételre szolgáltatott okot, hogy az említett helyeken szétszórva levő levéltári töredékek haladéktalanul összeszedessenek, Pápára a főiskolai épületek valamelyik rendezésre alkalmas helyiségébe szállíttassanak, s az egész addig is, míg az egyh. kerület a levéltár helye és helyiségéről s jövőbeni kezeléséről végleg intézkednék, ideiglen Pápán rendeztessék.”37 Meg is bízzák Szekeres Mihály takácsi (Pápa melletti) lelkészt a levéltárosi teendők ellátásával. A harmadik állásfoglalás a közös erőfeszítésre vonatkozott. Kimondták, hogy a levéltár ügye az egész egyházkerület, minden egyházmegye ügye. Az egyházkerület erkölcsi és anyagi támogatást kért az egyházmegyéktől. A superintendens arról ad számot, hogy ,,az egyházmegyéknek az egyházkerületi levéltár állandó helyen berendezése tárgyában megsürgölt jelentések beérkezvén, azok átvizsgálása, az eredmény összeállítása s még e gyűlésre beterjesztése parancsoló szükséggé vált”.38 A levéltári anyagot az ókollégium kapuszín melletti boltozott szobájában helyezték el. Ott dolgozott Szekeres Mihály három éven keresztül nagy ügybuzgalommal. Már az 1874. évi közgyűlésre beterjesztett jelentés is bizonyította munkájának eredményességét. Rendbe szedte a közgyűlések irat- és okmányanyagát, felhívta a figyelmet a térítvény mellett kiadott s hiányzó iratokra. „Arra is utasítást kért, hogy szabad-e időközileg okmányt hivatalos személyeknek, hivatalos használatra térítvény mellett kiadni? . . . E kérdésre vonatkozóan kimondja a közgyűlés, hogy okmányt jegyzőkönyvi határozat nélkül kiadni nem lehet.”36 Számba vette ugyanakkor a jegyzőkönyvek többletpéldá81