Kövy Zsolt - Szabó György - S. dr. Lackovits Emőke: A Pápai Református Gyűjtemény (Pápa, 1987)

Szabó György: A Dunántúli Református Egyházkerület Pápai Nagykönyvtárának története

kitűnő könyvében, hogy a protestáns kollégiumi könyvtárakat tulajdonosaik, illetve fenntartóik még elvben sem nyilvánították teljesen nyilvánosnak ahogy ezt tette például Klimó György pécsi püspök a saját könyvtárával 1744-ben, de mégis ebben a korban már jobban dominált e könyvtárak „tudományos közkönyvtári” jellege, mint a szűk körű „iskolakönyvtári” jelleg.29

Pápán 1834-ben megalakult a Kaszinói Társaság, amelyből három év múlva kivált a Polgári Kör, így a nemesi és a polgári kaszinó is külön működött. A Kaszinó nagyon értékes, főleg szépirodalmi, s társadalomtudományi anyagát 1919-től a főiskolai könyvtár kezelte. A „Magyar Minerva” kimutatása szerint a Kaszinó könyvtára 1912/13-ban 3567 kötetből állt.30

A város iparosodása együtt járt a szellemi fejlődéssel, s ezzel párhuzamosan a kollégium felvirágzásával. Jelentős mértékben megnövekedett a diákok száma, Pápa pezsgő életű diákvárossá vált. A kollégium nagy vonzereje országos hírű, tudós professzorainak volt köszönhető. Itt tanított 1833-tól Tarczy Lajos, a „magyar Hegel”, itt tanított a szintén hegeliánus történettudós, a forradalmi lelkületű Bocsor István. A „Dunántúl Athénje” elnevezést a város éppen kollégiuma révén kapta. A két szellemóriás — Petőfi és Jókai — szintén a református kollégium ódon falai között tanultak, s kötöttek életre szóló barátságot.

A Képzőtársaság és könyvtára

A főiskolai „Képzőtársaság”, illetve „Képzőtársulat” 1841-ben alakult meg. Petőfi és Jókai első írói szárnypróbálgatásai is a képzőtársasághoz fűződnek. Több alkalommal nyertek jutalmat, illetve pályadíjat. Érdemes munkáikat saját kezűleg írták be a Képzőtársaság „Érdemkönyvébe”. Ebben található többek között Petőfi (még Petrovics Sándor néven) számos munkája, így a „Tűnődés”, az „Ideál” és a „Vándordalok” című versei, a „Tolvaj huszár” című románca (ezt az egy versét már Petőfi Sándorként szignálja!), a „Szín és való”, valamint a „Lehel” című balladái. Ugyancsak az „Érdemkönyv” I. kötetében (1841—1844) olvashatjuk versfordításait (összesen 4 darab) Heinétől, Claudius- tól és Mathissontól, és a Képzőtársaságban elmondott székfoglaló beszédét. Ebben a kötetben található Jókai saját kezűleg beírt, „Mi az?” című híres verse, illetve az „Istenítélet” című elbeszélé28