Kövy Zsolt - Szabó György - S. dr. Lackovits Emőke: A Pápai Református Gyűjtemény (Pápa, 1987)
Szabó György: A Dunántúli Református Egyházkerület Pápai Nagykönyvtárának története
szaknaplók ma is megvannak. A segédkönyvtárosok személyének gyakori változásai alkalmával mindig revíziót tartottak, amit jegyzőkönyvbe foglaltak. Az Iskolai Tanács 1818. október 18-i ülésének jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy a könyvállományról addig csak lajstromot vezettek, de az egységes katalógus kiépítését is tervezték. Tóth Ferne és Márton István kezdték meg a kölcsönzők és a kölcsönzések nyilvántartását. Kettő korabeli nyilvántartókönyv vészelte át az idők viharait. Az egyik 1813-tól 1816-ig, a másik 1825-től 1851-ig tartalmazza a kölcsönzők neveit és a kölcsönzött könyvek adatait.24 Tóth Ferenc később sem (1817-től pápai lelkész, 1827-től püspök) feledkezett meg a főiskolai könyvtárról. Élete végéig önzetlen, és mindig tettre kész mecénása volt. Neki köszönhető, hogy a teológiai oktatást Pápán már a század húszas éveiben szemináriumi könyvtár támogatta, s így az egyes tanszékek a legújabb szakirodalmat saját használatra külön is megkapták. Nagy álma volt már az 1820-as évek elejétől az úgynevezett ,,Pannonica Bibliotheca” felállítása, melynek elsőrendű profilja az lett volna, hogy összegyűjtse a dunántúli lelkészek, tanítók és tanárok kéziratos munkáit, fordításait, megőrizve azokat az utókornak. E gyűjtemény felállításának gondolatát már az 1824-ben, Révkomáromban kiadott munkájában (Út-mutatás a ... túl a dunai . . . Superintendentiában lévő Lelki Tanítóknak tanulásbéli foglalatoskodására, és a jelesebb Tudományú, s magokat a tudományos pályán valósággal érdemesített Prédikátoroknak megjutalmaztatására) részletesen kifejtette. A Barsi Egyházmegye 1835. március 16—17-i közgyűlésének jegyzőkönyvében olvashatjuk Tóth Ferenc körlevelét, melyet az egyházmegye espereséhez intézett 1834. december 13-án: „Superin- tendentiális Jegyző Könyveinkből is lehet tudni, hogy valami munka, akár eredetikép készíttetik, akár fordíttatik, és ki nem nyomtattathatik, adatnának azok bé a Pannóniái Bibliothéka név alatt felállítandó Könyvtárba, mely ott, legalább megmaradna, és az író halálával nem válna semmivé . . .”2 A már említett ,,Útmutatás”-ból az is kiderül, hogy a lelkészképzés és -továbbképzés bázisává akarta tenni a főiskolai könyvtárat. A református egyház szellemi hatóerejét növelni kívánó, s a lelkipásztorok képzettségét, tudományos tevékenységét emelni és előmozdítani akaró gondolatai jórészt megvalósulatlanok maradtak. Ám az ,,Útmutatás” mégsem maradt teljesen hatás nélkül. 25
