Kövy Zsolt - Szabó György - S. dr. Lackovits Emőke: A Pápai Református Gyűjtemény (Pápa, 1987)
Szabó György: A Dunántúli Református Egyházkerület Pápai Nagykönyvtárának története
irányzat volt a mérvadó, hisz 1567—1575 között Sztárai Mihály működött Pápán. Huszár Gál prédikátorsága idején (1574—75) a pápai eklézsia már a helvét irányhoz jutott közelebb. Feltételezhető, hogy Sztárai és Huszár rövid időn át együtt szolgáltak a városban, egyik a vár, másik a város lelkésze révén. Huszár Gál, s őt a lelkészségben követő fia, Huszár Dávid szuperintendensi jogokat gyakorló esperesek lehettek Pápán és vidékén.4 Az évtized második felére a gyülekezet már határozottan a kálvini irány követője. Huszár Dávid 1577-ben itt nyomtatta ki a magyar nyelvű Heidelbergi Kátét, valamint a Hercegszőllősi Kánonokat magyar és latin nyelven.5 A nyomda Huszár Dávid sajátja volt, melyet „ az ott lévő nagy Oskola és minden egyéb keze alatt levő Oskoláknak hasznára állított fel.”6 A kálvinizmus felvétele Pápán kollektív közakarat volt, a földesúrnak, a várvédő katonaságnak és á lakosságnak a közös határozata. Ezt bizonyítják a hercegszőllősi református zsinat kánonait elfogadó határozat aláírásai is. Huszár Dávid működésekor már az iskola is kálvini irányú. Ezt azonban csak Hollósi Péter rektorságától lehet hiteles adattal alátámasztani, vagyis 1585-től, amikor létrejöttek az első írott törvények. Ezek a törvények egy 1724-ből származó kéziratos másolatban maradtak ránk, egyetlen összekötő kapocsként szolgálva az 1531-es alapítást feltételező több évszázados tradícióhoz.7 Tóth Ferenc professzor Áts János diák által lejegyzett előadásában olvassuk: „Sokat köszönhet a Református Vallás és nevezetesen ezen túl a Dunai rész az Óvári, Körmendi, Veszprémi, Tolnai, Kotsi, Szőnyi, Rév Komáromi Oskoláknak, főképp pedig a Pápai Oskolának, amelly már 1531-be meg volt bizonyos az iskola régi Protocollumá- ból, 1585-be pedig a Generalis Oskolák vagyis Collegiumok rendébe állott a Pápai Oskola, mert volt néki Seniorja, Contra Seribája, négy Primáriussa vagy eskütt Deákja és más nagy Colle- giumokból is jöttek ide subscribálni. A nagyobb Deákokat már ekkor Togatusoknak, az Oskolát Illustrisnek, az egész felsőbb rendű Deáksági Társaságot amplissimus Coetusnak nevezték s mint más nagy s közönséges Oskoláknak úgy ennek is Pecsétje volt, melly alatt kőitek az Oskolát illető mindenféle levelek, a fent nevezett pecsét 1721-be újra metszettetett és ugyan ezzel mégy ma is az Oskola . . . Ezeket a Togatus Deákokat egy Professor tanította ki többnyire és kivált a XVI-XVII-dik századokban 14
