Kövy Zsolt - Szabó György - S. dr. Lackovits Emőke: A Pápai Református Gyűjtemény (Pápa, 1987)
S. dr. Lackovits Emőke: A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei múzeumának műtárgyai
A közötte lévő növényi ornamentika megegyezik a talpon lévővel (M. 26 cm). Különleges darab az ún. cápás pohár (technika!) német feliratával (M. 9,5 cm). A gyűjtemény legszebben díszített, egyedülálló tárgya a régiségtárból előkerült, 1696-os évszámú fedeles kókuszserleg. Díszítménye reneszánsz és barokk motívumokat egyesít. Szára, talpa és a szájra húzható, tagolt, trébelt díszű rozettával és tulipánnal ékített fedél aranyozott ezüst. Talpa tízkarélyos, szára bordázott, nodusa tagolt, rotulusos, rajta három, sárkányfejben végződő indadísz. A kókusz ivócsészét alul-felül aranyozott ezüst palmettasoros párta övezi, amelyet három palmettadíszes pánt köt össze (M. 23,5 cm). Származási helye ismeretlen. Formáját és díszítményét tekintve hasonló hozzá a szemerei gyülekezetben ma is használatos kókuszserleg, amely 1646-ban készült, s 1796-ban került a szemerei egyházközség tulajdonába. Kitűnően képzett ötvösmester munkája, fejlett technikai tudásról árulkodik. A két kehely hasonlósága alapján feltételezhető, hogy koruk megegyező. Tehát a Pápán őrzött is a 17. század első feléből származik. A kenyérosztó tányérok díszítetlenek, a 18. században ónból készültek. Felirat mindössze egyen olvasható, amely alapján meghatározható származáshelye: Pázmánd és Pér. A többi tányér a régiségtárból került elő. Legnagyobb számban bortartó edények, főként kannák találhatók a törzsanyagban. Közülük három kivételével valamennyi ónból készült. Egyik csoportjuk síma, peremes talpon, oroszlánfejes vagy három gömb alakú lábon áll, testük hengeres, felső részükön fedél csatlakozik hozzá. Egyetlen fülük szalagfül, S vagy kérdőjel alakban hajlítva. Díszítményük egyszerű bekarcolt növényi dísz a fedél külső részén. Amelyiken felirat található, az a test középtáján, körben húzódik. Másik csoportjuk ugyancsak peremes talpon áll, de testük körte alakú. Legfeljebb a fedél díszített, bekarcolt levélfüzérrel. Ez a típus területünkön ritkábban előforduló. Többségükben idegen eredetűek, idegen műhelyekben készültek. A 18. században azonban a csallóközi református gyülekezetekben is szép számmal előfordulnak. Megjelenésükben azonosak a Pápán őrzöttekkel, győri, pozsonyi, kassai, lőcsei, eperjesi, budai, pesti céhek munkái.1 Minden bizonnyal a területünkön használatosak is ezekben a céhekben készülhettek. A felsorolt kannák közül háromnak származáshelye is ismert: kettő Tengődről, egy pedig Monosz- lóról való. A többi a készíttető gyülekezet megnevezése nélkül 111
