Kövy Zsolt - Szabó György - S. dr. Lackovits Emőke: A Pápai Református Gyűjtemény (Pápa, 1987)
S. dr. Lackovits Emőke: A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei múzeumának műtárgyai
került a régiségtárba. Korukat tekintve négy 17. századi, a többi a 18. században készült. Nagyságuk 20 és 40 cm között változik. Egyedülálló az a bortartó edény, amely ónból készült nyolcszögletű hasáb. Kör alakú szájnyílására lánccal felerősített rácsavarható fedél borul. Díszítménye bekarcolt, stilizált virágokból és levelekből áll, amelyek körbefutnak a test felső részén. Itt található felirata is, amelyből ismeretessé vált, hogy Komáromból ajándékozták az aranyosi gyülekezetnek 1764-ben (M. 31 cm). Ezek a hasáb alakú ónedények általában világi használatra készültek. Különböző méretekben nagyon kedveltek voltak italok és drága fűszerek tartására.2 Készítésük egyszerű volt, jól berendezett műhelyt sem igényelt, sokszor vándor ónozok munkáiként kerültek használatba.3 A tizenkét kanna között egyetlen cserép (habán!) található. Ónfedeles, 20 cm magas, 18. században készült, madár- és levélstili- záció díszíti. 1899-ben a régiségtárban hét korsót őriztek. Valamennyi mázas cserépkorsó volt, közöttük a leírások alapján egy 1537-ből, egy 1676-ból, egy pedig 1713-ból származó habán edény, négy pedig egyszerű mázas cserépkorsó. Ugyanakkor hat kelyhet is leírtak: ezek közül egy fából készült, három ónból (1627., 1696., 1725.), egy pedig 1660-ban aranyozott bronzból. Utóbbi a jelenlegi törzsgyűjteményben ma is meglévő.4 A múlt század végétől a művészi kivitelű liturgikus tárgyak gyarapodása jelentősnek mondható. A keresztelőedények száma mindössze öt darab. Közülük kettő kisméretű (15 és 18 cm magas) kehely alakú, ill. hengeres testű, csőrös kiöntővel és boltozatos fedéllel. Három edény diszítetlen óntál. Monoszlóról, Tengődről és Étéről származnak, valamennyi 18. századbeli készítmény. Ismeretes, hogy a 18. századig az úrvacsorái kelyhekkel kereszteltek, külön keresztelői edényekről csak ezután gondoskodtak.5 Az úrasztali térítők háromféle nagyságúak: 140—150— 154 x 150—162—165 cm, 105 x 107 cm és 180—200 x 200 cm méretűek. Ezeken kívül úrasztali kendők is találhatók: 63 x 63 cm, 74—77 x 74—78 cm, 90 x 92 cm nagyságúak. Utóbbiak — szám szerint négy db — a 18. századból valók, egy pedig a 19. századból. Szőtt mintás, vagy egyszerű síma, színes (kék, vörös, barna) selyemből készültek, szélüket körben fémcsipkével keretezve. A pázmándfalui, az etei és a nagykanizsai gyülekezetek használták az Úrasztalán a klenódiumok letakarására. Egyetlen hímzéssel 112
