Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Tanáraink
ÓLÉ SÁNDOR van a hegedű a kezében, állához szorítva, húrjain a vonót húzogatva, de úgy, hogy a Lángó Náci se különben! Amint együtt van az osztály, leteszi hegedűjét, lelép a dobogóról, s közénk áll a tanár úr. Négyes menetoszlopba állít bennünket, s felhangzik ajkáról a katonás „vigyázz!” vezényszó, és már kezdődik is a tornaóra. Elmondja, hogy most megtanulunk egy „indulót” és eztán minden tornaórát ezzel az indulóval fogunk megkezdeni. Ezzel már mondja is az induló szövegét: Fel, hazám hű nemzedéke, Itt a pálya, itt a tér. Hí a verseny küzdelemre, Elvet, kincset, díszt ígér! Fel-fel, kinek bú nincs szívében, Férfias szív hangja szól; Felidézni hős apáink Harci viadalmait! Éljen az épség és az erő, Egyesülésben lelkesedő! Éljen az épség és az erő, Egyesülésben lelkesedő! Aztán újra felveszi hegedűjét és annak kíséretével ismételten elénekli nekünk az indulót. Ettől fogva minden tornaóra elején elénekeltük ezt, harsány lelkesedéssel, négyes oszlopban menetelve körben a tornateremben. Tanár úr hegedűvel kísért bennünket, mi pedig énekeltünk tüzesen, mintha lángoszlopok lobogtak volna fel a hatalmas tornaterem magas boltívei felé, és meneteltünk katonásan, mintha az államfő nézne bennünket, pedig nem is ő, hanem nálánál is nagyobb úr, a Haza szeme nézett ránk! Az induló alatt a lelkesedés tüzétől jól kipirult az orcánk, hevesen dobogott a szívünk, szapora lett a lélegzésünk, és jól esett egyet pihenni, s hozzákészülni a katonai rendgyakorlatokhoz. Ezek szemet gyönyörködtető dolgok, s azt hiszem, nincs olyan szem, amelyik ne tudna bennük gyönyörködni. De kényes dolgok is. Mert egy fiúnak egyetlenegy hibás mozdulata tönkreteheti az egész osztály szép akcióját. Például egy fiú fölemeli a kezét, mikor le kellene ereszteni; vagy jobbra fordul, mikor balra kellene fordulni; fölágaskodik, mikor le SS* 82 «%>
